TUDATPLAZMA, TUP

A Tudatplazma olyasmi mint az Éter: Kitölti a Világmindenséget. Lényegében nem más, mint az Anyag egyetemes tükrözõdése önmagában. Ez az öntükrözési hajlam benne van mindenben, végsõ soron ez a Lét alapja. Maga a lét tehát nem más, mint szakadatlan öntükrözés, amelyben mint folyamatban az Anyag szüntelenül átgyûrõdik és átáramlik önmagán. Egymásba szívódó-gyûrõdõ Lét és Nemlét!
Ebben a nagy kavargásban száll alá a Szellemvilág az Anyagba. A Tudatplazma olyan, mint Jung Kollektív Tudattalanja, azzal a különbséggel, hogy a TUP éppenhogy a tudatosságnak egy fokozata, minõsége. A Tudattalan is válhat tudatossá, amikor pl. tudatosan álmodunk, vagyis álmunkban rájövünk hogy álmodunk. Ekkor a lehetõségeknek egy sokkal szélesebb spektruma nyílik meg elõttünk, szabadabbá válunk, megszûnik az álmunk forgatókönyv jellege.

Pontosan ez történik akkor is, amikor az ember megismeri a sorsát. Nem egy merev predesztináció a sors, nem egy film, amely kockáról kockára ugyanaz, és nem lehet rajta változtatni, hanem egy rugalmas, változékony úthálózat, ahol szabadon döntünk, merre megyünk, legfeljebb az egyes elérendõ célállomások meghatározottak. Ha tudatosul bennünk egy baleset lehetõsége, és megértjük a felsõbb hatalmak célját ezzel a balesettel, akkor a balesetnek be se kell már következnie. Tehát kellõ bölcsességgel elkerülhetjük a bajokat. Az Egyetemes Közegben, Amelyben Minden Tükrözõdik, minden esemény elõjele megvan, és aki erre rá tud hangolódni, az megelõzheti a bajokat. Az ilyen ember már nem elszenvedõje a sorsának, hanem alakítója, õ maga dönt, mit akar elérni.
A spiritualitásnak erre a magas fokára jutott emberek többsége a lények javát szolgálja, szellemi mester lesz, Tanító. De ott van elõtte a másik út is, amit a Csillagok Háborújában így neveztek: Az Erõ Sötét Oldala. Ha önzõ, gonosz célokra használja fel a tudását, akkor a Sötét Oldal kaparintja magához, és akkor már önerõbõl nem tud megszabadulni, csak egy másik lény önfeláldozó szeretete által. Sok mese szól arról (Pl. Krabat a Fekete Malomban) hogy a legény elszegõdik az ördöghöz, eladja a lelkét az ördögnek, és végül egy tiszta lény váltja meg a kárhozattól (egy szerelmes lány, vagy a kenyér, amely Jézus szimbóluma, vagy egy mesebeli állat). Ezek a mesék azt is megmutatják, hogy bizonyos feladatokat csak úgy tudunk megoldani, ha alászállunk a Pokolba. (Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni!)
Az Uranita ezért nem ítéli el a bûnösöket sem, sõt úgy tekint rájuk, mint nemeslelkû lényekre, akik különösen nagy önfeláldozást vállaltak értünk, hogy a szenvedéseikkel megváltsák a világot. Mert a bûnnel vele jár a szenvedés. Kikierülhetetlen állomásai a Mélybehullás, a Bukás, az Alámerülés, a Halál, az Elkárhozás, a Feltámadás, a Megváltás és az Újjászületés. Csak az mondhatja el hogy ismeri az életet, aki végigment mindezeken az állomásokon. Mert meg lehet ezt tenni egyetlen életen belül is, haláltól az újjászületésig.
Azok az emberek, akik különösen tisztalelkûek, már elõzõ életeikben végigmentek az állomásokon, és megszabadultak a karma kötelékeitõl. Õk már ismerik az élet titkait, és ezért valódi segítõi lehetnek a szenvedõ lényeknek, akik még csak most csetlenek-botladoznak az Élet labirintusaiban. Ez az oka annak, hogy akik valódi halálközeli élményt éltek át, egészen más emberekké lesznek, megszûnnek a félelmeik, sokkal több szeretetet tudnak adni és elfogadni. Õket hívták a Régiek Kétszer Születetteknek. Vannak Háromszor Születettek is, akik testben, lélekben és Istenben is megszülettek. De ilyen Mahátmát találni nagyon nehéz.