Téridõ-Plazma ( TIP )

A vákuum nem üres, hanem egy nagyon sûrû anyag tölti ki, amit én TIP-nek nevezek (Tér-Idõ-Plazma). Ez az, amit a régiek Éternek neveztek. Ennek áramlása a gravitáció. (Ezt így kimondva még sehol se hallottam, pedig rengeteg gravitációelmélet született az utóbbi idõben!) Az anyag a TIP-ben mint önfenntartó hullámcsomag terjed (szoliton). Minden tömeggel rendelkezõ test nyeli a TIP-et, aminek eredményeképpen a TIP a test felé áramlik. Az áramlás sebessége: v = - négyzetgyök (2GM / R), ahol G a gravitációs állandó, M a test tömege, R pedig a középpontjától mért távolság. Ha ez a test egy bolygó, és arra vagyunk kíváncsiak hogy a bolygó felszínén milyen sebességgel áramlik a TIP, akkor R a bolygó sugara, a kapott sebesség pedig az ún. szökési sebesség. Ez a Föld esetében 11.5 Km/s. Az áramló TIP megnöveli a tárgyak belsõ energiáját (relativisztikus tömegnövekedés) Megfelelõ módszerekkel a TIP áramlása befolyásolható, és a kapott energiatöbblet kicsatolható. Ezekre a módszerekre kell rájönni. Fel kell írni a TIP állapotegyenletét, és meg kell oldani speciális peremfeltételek mellett. A kvantummechanika és a relativitáselmélet valamennyi jelensége leírható és magyarázható a TIP-elmélet alapján, sõt sokkal több is, mert ebben benne van az elektrogravitáció és az energiakicsatolás is. A telepátia, telekinézis, és a többi okkult jelenség mind a TIP számlájára irható. Matematikailag sikerült bebizonyítanom, hogy a telepátia szükségszerûen fellép két élõlény közt. Nemcsak az ember képes rá, hanem az állatok és a növények is! A kanálhajlítás az áramló TIP által létrehozott mechanikai feszültségtenzor következménye. A poltergeist szintén a pszichés eredetû kiáramló TIP következménye. Ld. még: ÉTER

TIP - TEÓRIA

A TIP-teória alapaxiómái a következõk:
1.) A vákuumot kitölti egy rugalmas közeg, a TIP (tér-Idõ-Plazma).
2.) Az anyagi testek a TIP-ben mint hullámcsomagok terjednek.
3.) A gravitáció a TIP áramlása.

A pontszerû, nem forgó test (amilyenek pl. a bolygók, csillagok, vagy a Nap)
v = - sqr 2GM/r nagyságú TIP-áramlást hoz létre. (sqr = négyzetgyök.)
Mi következik ebbõl? Szinte minden ismert áltre-beli hatás! (áltre = általános relativitáselmélet)
Szakirodalom: LaLi2 (Landau-Lifsic II.) , Lánczos Kornél: Einstein évtizede, és Fercsik: A RE szemlélete (RE=relativitáselmélet)
Kezdjük mindjárt a Schwarzschild-metrikával! Ez így fest:
ds² = (1-r_g/r) · c² · dt² - r².(sin²q · dj² +dq²) - dr²/(1- r_g /r),
r_g = 2GM/c² .
Ez a LaLi2 389. oldalán található, persze jobb nyomdatechnikával.
Tegyük be rg képletét a metrikába:
ds² = (1-2GM/rc²) · c² · .dt² - r²(sin² q· dj² + dq²) -dr²/(1-2GM/rc²) .
Most helyettesítsük be a TIP áramlási sebességét, v = - sqr 2GM/r -t:
innen v² = 2GM/r, és v²/c² = 2GM/rc² adódik:
ds² = (1-v²/c²) · c² · dt² - r² · (sin² q · dj² +dq²) -dr²/(1-v²/c²) .
Ez nem egyéb, mint a v sebességgel áramló TIP által keltett specre szerinti idõdilatáció és Lorentz-kontrakció, egy képletbe összefogva!

Nézzük részletesen, Fercsik könyve alapján!

1.) Az ekvivalencia elve. Einstein egész teóriája ezen nyugszik, és Eötvös és mások mérései alapján sok tizedesjegyig igazolták is ezt az elvet. Hogy is szól ez az elv? Egy üres térben egyenletesen gyorsuló koordinátarendszerben és egy homogén gravitációs térben nyugvó koordinátarendszerben minden fizikai jelenség ugyanúgy zajlik le.
A TIP szemszögébõl nézve: Tökéletesen mindegy hogy egy koordinátarendszer a nyugvó TIP-ben egyenletesen gyorsul, vagy a nyugvó koordinátarendszer egyenletesen gyorsulva áramló TIP-ben áll! A koordinátarendszer és a TIP viszonya mindkét esetben ugyanaz! Nem tagadható le, hogy ennél egyszerûbb és elegánsabb magyarázatot az ekvivalenciaelvre még maga a Magasságos se tudna adni! De még maga Einstein se!

2.) Gravitációs idõdilatáció. Fercsik képlete erre:
dt = dt' · (1+R/r), ahol R = GM/c² . Mivel R/r nagyon kicsi,
felismerjük ebben a dt'/sqr(1-2R/r) képlet közelítését. Ez utóbbi viszont nem egyéb, mint
dt = dt'/(1-v²/c²), azaz a v sebességgel áramló TIP által létrehozott közönséges, specrebeli idõdilatáció!

3.) A fekete lyuk sugara, azaz a Schwarzschild-sugár: Fercsik szerint
R = GM/c². Tegyük bele a TIP áramlási sebességébe az r = 2R -t! Azt kapjuk hogy v = c ! Na, rögtön világossá válik ennek a jelentése: a fekete lyuk eseményhorizontja az a hely, ahol a TIP sebessége éppen a fénysebesség! Nyilvánvaló, hogyha egy tárgy a fekete lyukból a TIP-hez képest éppen fénysebességgel masírozik kifelé, akkor se tud kiszabadulni, mert a TIP meg fénysebességgel masírozik befelé! Tehát ez az a határ, ahonnan még a fény se tud kiszökni.

4.) A fénysebesség irányfüggése: Ha a fény c sebességgel masírozik kifelé, a TIP meg v sebességgel masírozik befelé, akkor a külsõ megfigyelõ úgy látja hogy a fény c-v sebességgel halad. Ha pedig a fény befelé megy, akkor a sebessége v+c lesz. Ne feledjük: a fény a TIP-hez képest mozog, hiszen nem más, mint a TIP hulláma!

5.) A fényelhajlás. Az áramló TIP-ben mozgó fénysugár mozgásegyenlete analóg a Hangterjedés áramló rugalmas közegben címû problémával. Ha a TIP áramlik, akkor egyrészt Doppler-hatás, másrészt "fénytörés" jön létre!

6.) A Merkúr perihéliumelforgása. Ugyanez a probléma, csak itt most a Merkúr mozog hullámcsomagként. A számításaim szerint a Merkúr úgy látja a Napot, mintha az nem egy helyben állna, hanem a saját fénykörén szaladgálna. A fénykör sugara
R_f = 3GM/c², ahol M most a Nap tömege. Emiatt a Merkúr a pályáján annyival szalad elõre, amennyi e fénykör kerülete. Ha ebbõl kiszámoljuk az elforgás szögét, az ismert dj = 6pGM/c²a(1-e²) -et kapjuk.
(LaLi2 397. o). a = az ellipszis nagytengelye, e = excentricitás.

7.) A Hubble-állandó. Egy r sûrûségû közeggel kitöltött tér tetszõleges pontja
azt látja, hogy tõle r távolságra egy csillag egy r sugarú és r sûrûségû gömb
gravitációs terét érzékeli. Ennek megfelelõen e csillag helyén a TIP
v = -sqr 2GM/r sebességgel áramlik, M viszont nem más, mint 4 r³pr/3, tehát
v = -sqr (8pGr/ 3·r²) = - sqr(8pGr /3)·r = H · r , ahol H a Hubble -állandó.
Behelyettesítve az ismert értékeket, nem a mért Hubble-állandót kapjuk, hanem annál kb. tízszer nagyobbat. Ez a probléma a Hiányzó (Rejtett)Tömeg problémája néven vált ismertté. H értékétõl függõen a táguló Univerzum vagy vég nélkül tágul, vagy egyszercsak megáll és összehúzódik, és a kettõ közti határt nevezik kritikus értéknek. Mit ad Isten, a mi H-nk pont ez a kritikus érték lesz!
Mit jelent ez? Nem kevesebbet mint azt, hogy a VILÁGEGYETEM NEM TÁGUL!!!
A tágulás csak látszat, valódi oka a TIP áramlása által létrehozott gravitációs vöröseltolódás! Hát ez olyan felismerés, aminek beláthatatlanok a következményei! Nyilvánvaló, hogy a fizikusok nem fogják feladni kedvenc Big-Bang-elméletüket holmi TIP kedvéért! Nagyon meggyõzõ érvekre lesz ehhez szükség! A TIP-teória talaján tehát egy egészen új kozmológia fog születni.

8.) Mihez képest forog a Föld? A Naphoz képest, a távoli állócsillagokhoz képest, vagy valami máshoz képest? A TIP-teória egyértelmû választ ad: Hát persze hogy a TIP-hez képest! A TIP pedig a Nap felé áramlik, a Föld pályáján 30 km/s sebességgel. A Nap körül keringõ Föld ezt az áramló TIP-et úgy látja, mintha annak rotációja lenne, éspedig 4 év alatt fordul egyszer körbe. Ehhez a lassan forgó TIP-hez képest forog a Föld, tehát egy a sarkvidéken felállított Foucault-inga körülforgási ideje nem 24 óra lesz, (amíg a Nap egyszer körbemegy), és nem is
23 óra 56 perc 4 másodperc (amíg egy távoli állócsillag körbemegy) hanem
23 óra 57 perc 3 másodperc lesz, amit én Rotációs napnak nevezek (Naprot).
Kiegészítõ megjegyzés: a Föld forgása maga is behoz egy rotációs tagot, amit még ki kell számítani, így az igazi forgásidõ kissé módosul.

A TIP állapotegyenlete. Világos, hogy a legfontosabb problémánk (Huber Lászlóval, a barátommal, aki meghalt) az lett, hogy valami hidrodinamikai modellt adjunk a TIP-re, és abból levezessük a v = -sqr 2GM/r sebességképletet. Hát ez 10 év alatt se sikerült. Be kellett látnunk, hogy a TIP nem közönséges folyadék, valami trükköt tud. Ez nem más, mint a rugalmas nyelõ problémája. Az összenyomhatatlan folyadék áramlásegyenlete ez: div v = 0 . Ennek megoldása radiális esetben: v = V · R²/r² ahol V egy sebességállandó, R pedig egy távolságállandó. Ez a sebesség tehát reciptrok négyzetesen változik. Nekünk meg reciptrok négyzetgyökös függés kell.

A gravitációnál F = m.a = -GMm/r² , tehát a TIP gyorsulása a = -GM/r², az ebbõl levezethetõ sebesség valóban
v = -sqr 2GM/r lesz. A fenti gyorsulás viszont kielégíti a div a = 0 egyenletet! Úgy látszik, tényként kell elfogadnom, bár levezetni nem tudom, hogy az áramló TIP állapotegyenlete ez! Mint láttuk, a Schwarzschild-téridõ sebességtere kielégíti ezt az egyenletet. Vajon a Kerr-téridõ sebességtere is kielégíti? A Kerr-metrika a LaLi2 416. oldalán látható:

ds² = (1 - r_gr/r²)dt² - r²/D.dr² - r² dq² - (r² + a² + r_gra²/r²sin²q) sin² q · d j² +2r_gra/r² sin²q · dj · dt .

Jelölések:

D = r² - rgr + a² ,
r² = r² + a² cos² q ,
r_g = 2Gm .

Ennél a felírásnál a c fénysebességet 1-nek vettük.

Már most elõrebocsátom, hogy az Einstein-féle négydimenziós nemlineáris tenzoregyenletek helyett a div a = 0 egy háromdimenziós lineáris vektor-egyenlet, ha a különbséget zongorázni tudnám, én lennék Beethoven! És a TIP-állapotegyenlet nemcsak sokkal egyszerûbb, de átfogóbb is, a jelenségek sokkal szélesebb körét írja le, és olyan effektusok jósolhatók meg belõle, amikbõl egyenesen következik. . . az energiakicsatolás!!! Amint látható, nem a semmibõl pattant nekem ez elõ, nem ujjból szopott szenzációhajhász álmodozás ez, hanem jól megalapozott fizikai realitás!!

Na térjünk vissza a Kerr-téridõhöz! Milyen TIP-áramlási sebességet lehet belõle kihámozni? És ha megvan a sebesség, vajon kielégíti-e a div a =0 egyenletet?
Ha igen, akkor ezzel a TIP-elmélet nemcsak megalapozást nyer, de bizonyítást is! Láthatjuk a fizika történetébõl hogy ennél sokkal kevesebb is elég volt egy teória elfogadásához! És ha ez a képlet beválik, akkor sokkal bonyolultabb gravitációs terek is könnyen kezelhetõvé válnak. Ami az Einsteini egyenletekkel egyszerûen reménytelen, az a TIP-állapotegyenlettel végre megoldható! Mit csinál két fekete lyuk egymás közelében? Nos, úgy viselkednek mint a vegyülõ kémiai elemek: kötött állapotot hoznak létre, afféle kétatomos molekulát! Kiderül, hogy maga a TIP is ilyen TIP-atomokból felépülõ háromdimenziós kristályrács! A TIP-atom mérete kb. 10^-35 méter. Jó picike, mi? Ám egy TIP-atom tömege fantasztikusan nagy: 10^-9 kg!
Ebbõl fakadóan a TIP sûrûsége iszonyatosan nagy: 10 ⁹⁵ kg/ m³! Mi van ha egy fekete lyuk kering egy másik körül? Van egy minimális távolság, aminél közelebb nem kerülhetnek egymáshoz. Ez pont olyan mint a Hidrogénatom Bohr-sugara!
A Hidrogénatom elektronjának sebessége v = a · c , ahol a = 1/137. Tehát a keringõ fekete lyukakból végre fény derülhet az a titkára és az elektromos töltés mibenlétére is! Meggyõzõdésem szerint az elektromos töltés nem más mint egy sajátos topológiájú TIP-nyelõ, ahol az áramló TIP még forog is, illetve csavaró-dugóhúzó-szerû mozgást végez. Az ilyen konstrukciók egyenesen elvezetnek az energiakicsatoláshoz. És van mágneses töltés is. Az elemi részecskék a TIP-áramlás topológiájában különböznek egymástól. A kvarkok, hadronok, leptonok, gluonok mind a TIP-áramlás szerint osztályozhatók. A TIP az a varázskulcs, ami az Univerzum titkaihoz vezetõ kaput kinyitja nekünk. Választ kapunk egy másik kínzó kérdésre is: az antigravitáció titkára. És akkor ihaj-csuhaj, UFÓra magyar!

A Kerr-megoldást alkalmazták a hidrogénatomra, és minden finom kvantum-szint kijött szépen. Na ez se az én ötletem tehát! Olvastam a LaLi2-ben a Kerr-téridõ leírását. Tömény agyrém. Mekkora tömény homály, istenem! A TIP-teória tükrében minden olyan természetessé válik! A Kerr-téridõ egyszerûen egy TIP-forgatag, egy örvény. Van radiális, meridián és ekvatoriális sebességösszetevõ is. A gyorsulásnak viszont csak radiális és meridián összetevõje van, mert a forgás nem gyorsul. Az ergoszféra határa az a hely, ahol a TIP sebességének érintõirányú komponense eléri a fénysebességet. Innen még meg lehet szökni. Az eseményhorizonton a TIP radiális összetevõje éri el a fénysebességet, ekkor már nem lehet megszökni. Aki ennél egyszerûbb és szemléletesebb magyarázatot ad ezekre a fogalmakra, az csal. Mondanom se kell, hogy a TIP áramolhat a fénynél nagyobb sebességgel, mert csak az van megtiltva hogy egy anyagi test (mint a TIP hullámcsomagja) mozogjon a fénynél gyorsabban a TIP-hez (a saját közegéhez) képest. A meridián - gyorsulás a pólustól az egyenlítõ irányába mutat, ennek köszönhetõ hogy a Naprendszer kb. egy síkban kering, egy irányban, a Galaxisok pedig nagyjából ellapult lencse alakúak. A bolygókeringéshez gravitációs hullám tartozik, és egy sajátos rezonanciakritérium alapján a bolygópályára csak egész számú hullám férhet rá, így a bolygótávolságok szabályos rendet alkotnak, ez a híres Titius-Bode-szabály. A LaLi2-ben szó van a gömbszimmetrikus porgömb kollapszusáról, be kell hogy valljam hogy egy rohadt kukkot se értek belõle, egy átlag pór számára pedig ez a leírás a tibeti lámák varázslásainál is sötétebb és érthetetlenebb. Az van itten állítva, hogy a porgömb, miközben a saját gravterétõl összehúzódik, mindvégig homogén sûrûségeloszlású marad. Nekem meg erre az jött ki, hogy van eszibe homogén maradni, a kollapszus során egyre inkább egy vékony héjba tömörül a teljes anyaga, sõt ez is merõben instabil, mert hamarosan felszakadozik, és kis csomócskákba tömörül. Lehet persze hogy én tévedek, de leteszem a nagygarast hogy még soha senkinek nem volt erre vonatkozó kísérleti tapasztalata, naná, súlytalanság kell, és hogy csinálja meg hogy t=0 -kor a porgömb minden részecskéje nyugalomban van? No és persze mindezt vákuumban! És akkor még megoldatlan a por sztatikus töltés mentesítése, hiszen a legpicibb elsztat hatás 10 a 40-edikenszer erõsebb mint a grav!! Azt is lefogadom persze hogy az ilyen porgömb az összehúzódáskor rendesen be fog pörögni, és akkor cseppekre szakad... és elõttünk egy szép Naprendszer-születés-modell!
Na, ennyit a porgömbrõl. A nem gömbszimmetrikus és forgó jószágok teóriája még kacifántosabb. Hát lehetséges hogy van élõ ember aki ezt meg is érti? Sõt mi több, még alkalmazni is tudja? Visszatérve Titius-Bodéhez, nem kizárt hogy a Naprendszer belsõ térségeit olyan tartósan fennmaradó hullámminták töltik ki, amelyek minden pillanatban hatást gyakorolnak bolygónkra, és akkor . . . tudományosan bizonyítható az Asztrológia! Hiszen az csak költõi megfogal-mazása a tapasztalatoknak! Nekem szent meggyõzõdésem az, hogy az ezoterika, a misztika igaz. Ebbõl kiindulva nagyon sok fizikai jelenség megjósolható, pl. a fémek belsõ állapotváltozása biotér hatására, vagyis a kanálhajlítás. Sõt akár a teleportáció is!

Kiegészítõ megjegyzés:
a div a=0 egyenlet speciális esete a klasszikus rj=4pGr egyenletnek,
ahol r a tömegsûrûség, j a gravitációs potenciál, ami nem más mint a tömeggel osztott energia, azaz v²/2, ahol v a TIP sebessége.
Ez pedig nem más, mint GM/r.rj = divgrad j és itt grad j = -GM/ r² éppen a gyorsulás!
A tömegtõl távol r =0, így a divgrad j -bõl div a lesz, a sûrûség pedig nulla, tehát div a =0. De ez csak a Schwarzschild megoldásnál jön ki így! Lehet, hogy az általunk keresett általános képlet ez: divgrad v²/2 = 4pGr . Ezt a képletet valószínûsíti a hangterjedés áramló közegben egyenlete is. Erre ott visszatérünk.