A FIZIKA TAÓJA

Fritjof Capra könyve a modern fizika és a keleti miszticizmus közti kapcsolat feltárásáról szól. A természet körülöttünk és bennünk gigantikus táncot jár. A homok, a sziklák, a víz és a levegõ megannyi rezgõ molekulából és atomból áll, ezek pedig megintcsak részecskékbõl tevõdnek össze, amelyek kölcsönhatásuk során más részecskéket hoznak létre vagy semmisítenek meg. A Föld légkörét szüntelenül bombázzák a kozmikus sugarak, azaz a nagyenergiájú részecskék, amelyek útjuk során számtalanszor ütköznek a levegõ részecskéivel. Grafikonokból és matematikai képletekbõl tudjuk ezeket, de szellemi megtapasztalás révén nemcsak tudhatjuk, de láthatjuk és át is élhetjük az energia-zuhatagként ránk özönlõ kozmikus sugarakat, a különféle részecskék keletkezését és pusztulását. Láthatjuk, hogy a testünket felépítõ atomok is részt vesznek ebben a kozmikus energiatáncban, érezzük a tánc ritmusát és halljuk a hangját. Nem más ez, mint Síva tánca, a Teremtés és Pusztítás kozmikus energiatánca! A hinduk többezer éve tudják ezt. Milyen õsi civilizáció tudásából merítettek? Egy olyan civilizáció, mely talán a mienket is messze meghaladta! Kik voltak Õk? Az Atlantisziak? Vagy idegen bolygóról érkeztek? Lehet hogy ez is, az is...

Földünkön többezer éve a Jang, a maszkulin értékek túlhangsúlyozása folyik. Többre tartottuk az önérvényesítést a beilleszkedésnél, az elemzést a szintézisnél, a racionális tudást az intuitív bölcsességnél, a tudományt a vallásnál, a versenyt az együttmûködésnél, a gyarapodást a megõrzésnél és így tovább. Látjuk, hova juttatta ez a felfogás a világot! Ez az egyoldalú fejlõdés riasztó stádiumba lépett: a társadalmi, ökológiai morális és spirituális krízis idõszakát éljük. Ugyanakkor tanúi lehetünk egy óriási evolúciós mozgalom kezdetének is, amely nem más, mint a Jin ébredése! A legnagyobb mélység legalsó fokán felragyog az Isteni Fény Magja! Ez a Fénymag Uránia, Isten nõi fele, a Mindenség Megszemélyesítõje. A hozzá vezetõ út már nem a vakhit és az áldozás hagyományos formái: étel- állat- és emberáldozatok, hanem a Tudás és az Átélés, a közvetlen egyesülés Istennel, vagyis a Közvetlen Út! Láthatjuk hogy korunk egyik jelensége a hagyományos vallások reneszánsza, és nagyon sok új vallás, szekta megjelenése. Ezek egy része afféle reakció: még a régi, 2000 éves, Jang középpontú világképet akarja korunk emberére erõltetni. Sikereik egyik oka az a szellemi üresség, amiben a mai ember kénytelen élni, és amelyhez képest ezek a vallások valóságos felüdülést jelentenek: hitet, célt és értelmet adnak az embereknek. Másrészt a mai emberbõl már hiányzik az az õszinte, szívbõl jövõ, gyermeki hit, ami a régieket jellemezte, ezért az embereket ijesztgetéssel, zsarolásokkal próbálják kordában tartani. Az igazi hitet felváltotta a fanatizmus. A közösségek legfõbb összetartó ereje az, hogy õk mások mint a többiek. Eszközeik a totális uralom az anyagi, a testi, a lelki és a szellemi élet felett: vagyonodat add a gyülekezetnek, légy vegetariánus, tartózkodj a nemi élettõl, szakíts a családoddal és minden világi csoporttal, ne politizálj. Gondolataidat, életedet, tetteidet ajánld fel Istennek. Ne nézz TV-t, ne olvass újságot. Csak a mi könyveinket, folyóiratainkat olvasd, mert ez már megtisztított szellemi táplálék, és mi tudjuk, jobban mint te magad, hogy mi kell neked. Kb. ez a mai modern vallások szellemi arculata.
A régi vallások kultúrateremtõ vallások voltak. Csodálatos templomok, mecsetek, Al Hambra, Tadzs Mahal, festmények, Sixtusi kápolna, Szent Péter Bazilika, Pieta . . . az emberi kultúra felbecsülhetetlen értékú darabjai. Az egész Távol-kelet egy csodálatos mesevilág! A japán kertek és szentélyek tisztaságát mi európaiak csak irigyelni tudjuk! A mai vallások inkább kultúrapusztító vallások. A hívõket arra inspirálják, hogy égessék el a könyveiket, mert mind gonosz varázslattal van telítve. Szakítsanak a hagyományokkal, hagyják ott a hagyományos vallási közösségeket, mert ezek a Sátán Nagybabilónjának a részei. A XX. század aztán a hanyatló Jang végsõ tombolásának kora. A vörös diktatúrák, a fasizmus, a kommunizmus, a Pol Pot rezsim, Pinochet, Kína és Maó, a "kulturális forradalom", amely a világörökség jelentõs részét pusztította el, mind a Jang törekvése volt arra, hogy a veszélybe került hatalmát bármi áron megtartsa. Akár az emberiség teljes kipusztítása árán is! Na ennyit a Jangról.
A másik oldalon viszont megjelennek az ébredezõ Jin jelei is: a nõmozgalmak, a hippimozgalom, a Földünk ökológiai egyensúlyának megõrzésére irányuló törekvések, a miszticizmus iránti érdeklõdés növekedése, a nõi egyenjogúság, az egészség és gyógyítás holisztikus megközelítésének újrafelfedezése.
Nem véletlen, hogy az új szekták annyira tiltanak minden fajta spirituális kapcsolatot! Az ok világos: akinek valódi szellemkapcsolatai és tapasztalatai vannak, azt nem lehet becsapni, orránál fogva vezetni, és pláne fejõstehénnek használni. Akinek szellemi látása van, annak nincs szüksége vakhitre, az rögtön átlát a szitán, észreveszi a csalást, a beetetést, a horgot, és messze elkerüli!

Fritjof Capra legnagyobb felismerése az, hogy a modern fizika eredményei, fogalmai és leíró rendszere tökéletes összhangban van a kínai Taó, a Buddhizmus, a Hinduizmus világnézeti rendszerével, sõt ha alaposabban a mélyére nézünk, a többezer éves misztikus tanok tekinthetõk akár a modern fizika korabeli leírásának is - ha figyelembevesszük az akkori ember érzésvilágát, fogalmait és mindennapi tapasztalatait. Én magam tanúsíthatom, hogy a meditáló ember látja a Brown - mozgást, vagyis a levegõ molekuláinak kusza mozgását. Nézzünk az égre pár percig: magunk is láthatjuk hogy piciny fénypontok úszkálnak ide - oda, ütköznek, irányt változtatnak, és jobban megnézve e fénypontokat, láthatjuk hogy többrétegû burok veszi körül õket, szerkezetük van... A világ minden szinten tükrözi önmagát! Patandzsáli Jóga - szútráiban le van írva Kopernikusz Heliocentrikus világképe éppúgy, mint Newton gravitációs elmélete, mégpedig pontosan úgy, ahogyan azt Newton felfedezte: A Hold mozgásával összekapcsolva!
Ime: Patandzsáli III. rész 26: A Szamjama a Napra alkalmazva a Világegyetem megismerését adja meg.
27: A Holdra alkalmazva az égitestek természetrajzának megismerését eredményezi.
28. A sarkcsillagra alkalmazva az égitestek mozgásának az ismeretére vezet.
Itt most nem az a kérdés hogy pontosan mi az a Szamjama, hanem hogy magunk sem adhatunk bölcsebb tanácsot annak aki a bolygók mozgását akarja tanulmányozni! Newton pont a Hold mozgásának tanulmányozásával fedezte fel a gravitáció törvényét! Patandzsáli Kr.u. a 4. században élt. Már csak az a kérdés, hogy nekünk, büszke európaiaknak mire kellett még ezer évig várni?
Meg fogjuk még érni hogy a Mágia és az Alkímia tanai is igazak? Csak azok buktak bele az értelmezésbe, akik szó szerint próbálták értelmezni. Vagy ez is szándékos porhintés volt? Az elrejtés eszköze.

Most a Fizika Taója egyik fejezetét idézzük: Üresség és forma

A klasszikus mechanisztikus világnézet azon az elképzelésen alapult, hogy az üres térben szilárd, elpusztíthatatlan részecskék mozognak. A modern fizika radikálisan megváltoztatta ezt a képet. Nemcsak a részecske fogalmát értékelte át teljesen, hanem az üres tér klasszikus fogalmát is módosította.Ezt az átalakítást az ún. térelméletek tették szükségessé. Minden azzal kezdõdött, amikor Einstein kapcsolatot teremtett a gravitációs mezõ és a tér geometriája között, amely kapcsolat mind nagyobb jelentõségre tett szert, amikor a kvantumelméletet és a relativitáselméletet együttesen alkalmazták a szubatomi részecskék keltette erõterek leírására. Ezekben a kvantum -térelméletekben már elmosódik az eddigi éles határ a részecskék és az õket körülvevõ tér között, és az üres tér is roppant fontos dinamikus tényezõként jelenik meg.

A mezõ fogalmát Michael Faraday és James Clerk Maxwell vezették be a 19. században, hogy leírhassák vele az elektromos töltések és áramok közt ható erõket. Az elektromos mezõ olyan állapot a töltött testet körülvevõ térben, amely erõt fejt ki más töltésekre ebben a mezõben. A mágneses mezõket mozgó töltések keltik, tehát elektromos áramok, és az ennek következtében keletkezõ mágneses mezõk más mozgó töltésekre hatnak. A rezgõ elektromos és mágneses mezõk rádió - vagy fényhullámként, vagy másfajta elektromágneses sugárzásként mozognak a térben.

A relativitáselmélet sokkal elegánsabbá tette az elektrodinamika szerkezetét azzal, hogy egyesítette a töltés és az áram, valamint az elektromos és a mágneses mezõ fogalmát. Mivel minden mozgás viszonylagos, bármely töltés megjelenhet áramként, és így az általa keltett elektromos mezõ mágneses mezõként jelenik meg.

A mezõ fogalmát kiterjesztették a gravitációs erõre is. Minden tömeggel rendelkezõ test létrehoz és érzékel gravitációs mezõket. A gravitációs erõ nem más, mint a téridõ görbületének hatása. A tömegek maguk körül meggörbítik a téridõt, és ebben a görbült téridõben másként terjed a fény, másként mozognak a testek. Megváltoznak a metrikus viszonyok, a távolságok, az idõviszonyok. Gravitációs térben lelassul az idõ. A Démokritoszi és a Newtoni atomizmus két alapvetõ fogalma volt az anyag és az üres tér, illetve a teli és az üres. Ez abból a mindennapi tapasztalatból lett leszûrve, hogy az anyagi testek áthatolhatatlanok, nem lehet egy helyen egyszerre két tárgy. De két mezõ már lehet egy helyen! Az Általános relativitáselmélet szerint a test meggörbíti a téridõt, sõt, õ maga a téridõ görbülete! A test és a tér nem elkülönülten van jelen, hanem egymásban van, egylényegûek, áthatják egymást. Minden test görbíti a teret, és ez a térgörbület visszahat magukra a testekre. Igy a testek túlnyúlnak a saját határaikon, minden mindenre hat, minden mindennel összeér, nem lehet éles határt húzni két test közt: egymásba nyúlnak, egymásba hatolnak.
Ez megoldja Zénón paradoxonait is. Zénón szerint egy nyíl el se tud indulni, mert ahhoz hogy eljusson az A pontból a B pontba, elõször meg kell tennie a távolság felét, ehhez meg kell tenni a távolság felének felét, sít, tehát még meg se moccant, máris végtelen sokat kell lépnie! Ha viszont a testek határtalanok, akkor a nyíl az A pontban indulva máris ott van a B pontban is, csak a látható megnyilvánulása korlátos.
A mozgás nem úgy zajlik hogy egy véges és korlátos test sorra végigsétál egy üres tér pontjain, hanem úgy hogy a test maga is csak az üresnek hitt, valójában erõterekkel és térgörbülettel kitöltött vákuum állapotmódosulata, amely úgy terjed tova, hogy valójában mindvégig jelen van minden pontban, csak az arányok tolódnak el. A kvantumfizika egyik legmegdöbbentõbb felismerése az, hogy az elemi részecskék egyszerre korpuszkulák és hullámok. A korpuszkula pici és pontszerû, úgy mozog hogy egy többé - kevésbé folytonos pályát ír le. A hullám viszont kiterjedt, egyszerre van jelen a térben mindenütt, képes két lyukon egyszerre áthaladni és képes interferálni, összetevõdni. Ezzel megszûnt a különbség a szilárd részecske és az áthatolható erõtér közt. A részecskék nem egyebek, mint a mezõ helyi sûrûsödései, energiakoncentrátumok, amelyek jönnek és szertefoszlanak, aminek következtében a részecskék elvesztik egyedi jellegüket, és feloldódnak a mezõben.
A kvantumfizika másik döbbenetes felismerése az, hogy két azonos típusú részecskét lehetetlen megkülönböztetni: két elektron tökéletesen azonos, nem lehet eldönteni, melyik van az A helyen és melyik a B helyen. Csak annyit mondhatunk hogy egy elektron az A helyen van, egy meg a B helyen. Nem más ez, mint az abszolút és tökéletes metafizika felfedezése a való világban! Ez az, amit a régi misztikusok évszázadokon át oly hiábavalóan kerestek! Hiszen akkor az univerzumban levõ bármely két elektron össze van kötve egymással! Ha valami történik az egyikkel, errõl szempillantás alatt az összes többi is értesül! Hát nem ugyanaz ez, mint a Lények Egyetemes Közössége? Minden lény szervesen összetartozik, ezért nem szabad ártani még egy rovarnak sem, mert az Egyetemes Energiamezõ révén errõl azonnal értesül minden lény, és ez nem más, mint a karma törvénye! A buddhisták 2500 éve tudják ezt, a hinduk még régebb óta. Jézus így beszél errõl: Amit vetsz, azt aratod. Aki kardot ránt, kard által vész el.

Az az elképzelés, miszerint a fizikai dolgok és jelenségek egy mindent átható, alapvetõ entitás átmeneti, ideiglenes megnyilvánulásai, nemcsak a kvantumtérelmélet egyik fõ sajátossága, hanem a keleti világnézet központi gondolata is. Einstein elméleteihez hasonlóan a keleti misztikusok is úgy tartják, hogy ez a mindent átható alapvetõ entitás az egyetlen létezõ valóság, és ennek a valóságnak minden megnyilvánulása csupán átmeneti jellegû és illuzórikus. A keleti misztikusok valóságát azonban nem azonosíthatjuk a fizikusok kvantummezõjével, mert a misztikusok valósága világunk minden jelenségének lényege, és következésképpen túl van minden fogalom és gondolat szabta határon. A kvantummezõ ezzel szemben jól meghatározott fogalom, amely a fizikai jelenségek némelyikére ad csak magyarázatot. Ám a kettõ párhuzama mégis szembeötlõ és elgondolkodtató. A mezõfogalom megjelenését követõen a fizikusok arra törekedtek, hogy a különféle mezõket egyetlen mezõben egyesítsék, amely magába foglalna minden fizikai jelenséget. A hinduk Brahmanját, a buddhisták Dharmakáját, és a taoisták Taóját tekinthetjük talán a végsõ, egyesített mezõnek, amely nemcsak a fizikában tanulmányozott jelenségeknek szolgál alapjául, hanem minden létezõ jelenség végsõ alapja. Az igazság az, hogy ezzel az egyetemes mindent-leírással várni kellett a Kvadromatika megjelenéséig. A hivatalos fizika minden nagyszerûsége ellenére sem vesz tudomást ugyanis a szellemvilágról, a parajelenségekrõl és az energia-kicsatolásról, ami pedig szerintem minden fizikai, kémiai és biológiai jelenség végsõ alapja.

A keleti világnézet szerint a jelenségek alapjául szolgáló végsõ valóság túl van minden formán, és szembeszáll minden leírással és meghatározással. Ezért mondják gyakran, hogy formanélküli, kitöltetlen, üres. Ezt az ürességet azonban nem szabad semminek gondolni. Igazából ez minden forma lényege, és minden élet forrása. Az Upanisadokban ezt olvassuk:
A Brahman: élet. A Brahman: öröm. A Brahman: üresség . . . Az öröm valójában ugyanaz, mint az üresség. Az üresség pedig igazából nem különbözik az örömtõl. (Cshándógja Upanisád ).
A buddhisták ugyanezt az eszmét fejezik ki a Szúnjatá fogalmával, amely szintén ürességet vagy ûrt jelent. Nézetük szerint ebbõl az élõ ûrbõl születik a jelenségek világának minden formája. Hasonlóképpen a taoisták is végtelen teremtõképességet tulajdonítanak a taónak, és ugyancsak ürességnek nevezik. ( A Taó eredeti jelentése: Út. ) Az ég taója az üresség és formanélküliség - mondja Csuang - Ce. Itt a Taó a dolgok végsõ természetét, megnyilvánulási formáját jelenti. Lao Ce szerint az edény üres, és ez az üresség adja meg az edény lényegét, azt hogy vizet vagy ételt lehet bele tenni.

Az üresség végtelen teremtõképességet rejt magában. Eképpen a keleti misztikusok ürességfogalma könnyen összehasonlítható a szubatomi fizika kvantummezõ - fogalmával. Akárcsak a kvantummezõbõl, az ürességbõl is formák végtelen száma keletkezhet, amelyeket az ûr fenntart egy ideig, majd végül magába szippant. A misztikus üresség érzékelhetõ megnyilvánulásai sohasem statikusak és tartósak, mint ahogyan a szubatomi részecskék sem. Dinamikus és átmeneti jelenségek, amelyek keletkeznek és elenyésznek a mozgás és az energia véget nem érõ táncában. Mind a fizikusok szubatomi világa, mind pedig a keleti misztikusok jelenségvilága a szanszára, a folytonos születés és halál világa. Mivel a világ dolgai az ûr átmeneti megnyilvánulásai, ezért nem rendelkeznek semmiféle alapidentitással.