A FIZIKA TAÓJA |
|
Fritjof Capra könyve a modern fizika és a keleti miszticizmus közti kapcsolat feltárásáról szól. A természet körülöttünk és bennünk gigantikus táncot jár. A homok, a sziklák, a víz és a levegõ megannyi rezgõ molekulából és atomból áll, ezek pedig megintcsak részecskékbõl tevõdnek össze, amelyek kölcsönhatásuk során más részecskéket hoznak létre vagy semmisítenek meg. A Föld légkörét szüntelenül bombázzák a kozmikus sugarak, azaz a nagyenergiájú részecskék, amelyek útjuk során számtalanszor ütköznek a levegõ részecskéivel. Grafikonokból és matematikai képletekbõl tudjuk ezeket, de szellemi megtapasztalás révén nemcsak tudhatjuk, de láthatjuk és át is élhetjük az energia-zuhatagként ránk özönlõ kozmikus sugarakat, a különféle részecskék keletkezését és pusztulását. Láthatjuk, hogy a testünket felépítõ atomok is részt vesznek ebben a kozmikus energiatáncban, érezzük a tánc ritmusát és halljuk a hangját. Nem más ez, mint Síva tánca, a Teremtés és Pusztítás kozmikus energiatánca! A hinduk többezer éve tudják ezt. Milyen õsi civilizáció tudásából merítettek? Egy olyan civilizáció, mely talán a mienket is messze meghaladta! Kik voltak Õk? Az Atlantisziak? Vagy idegen bolygóról érkeztek? Lehet hogy ez is, az is... Földünkön többezer éve a Jang, a maszkulin
értékek túlhangsúlyozása folyik. Többre
tartottuk az önérvényesítést a beilleszkedésnél,
az elemzést a szintézisnél, a racionális tudást
az intuitív bölcsességnél, a tudományt
a vallásnál, a versenyt az együttmûködésnél,
a gyarapodást a megõrzésnél és így
tovább. Látjuk, hova juttatta ez a felfogás a világot!
Ez az egyoldalú fejlõdés riasztó stádiumba
lépett: a társadalmi, ökológiai morális
és spirituális krízis idõszakát éljük.
Ugyanakkor tanúi lehetünk egy óriási evolúciós
mozgalom kezdetének is, amely nem más, mint a Jin ébredése!
A legnagyobb mélység legalsó fokán felragyog
az Isteni Fény Magja! Ez a Fénymag Uránia, Isten
nõi fele, a Mindenség Megszemélyesítõje.
A hozzá vezetõ út már nem a vakhit és
az áldozás hagyományos formái: étel-
állat- és emberáldozatok, hanem a Tudás és
az Átélés, a közvetlen egyesülés
Istennel, vagyis a Közvetlen Út! Láthatjuk hogy korunk
egyik jelensége a hagyományos vallások reneszánsza,
és nagyon sok új vallás, szekta megjelenése.
Ezek egy része afféle reakció: még a régi,
2000 éves, Jang középpontú világképet
akarja korunk emberére erõltetni. Sikereik egyik oka az
a szellemi üresség, amiben a mai ember kénytelen élni,
és amelyhez képest ezek a vallások valóságos
felüdülést jelentenek: hitet, célt és értelmet
adnak az embereknek. Másrészt a mai emberbõl már
hiányzik az az õszinte, szívbõl jövõ,
gyermeki hit, ami a régieket jellemezte, ezért az embereket
ijesztgetéssel, zsarolásokkal próbálják
kordában tartani. Az igazi hitet felváltotta a fanatizmus.
A közösségek legfõbb összetartó ereje
az, hogy õk mások mint a többiek. Eszközeik a
totális uralom az anyagi, a testi, a lelki és a szellemi
élet felett: vagyonodat add a gyülekezetnek, légy vegetariánus,
tartózkodj a nemi élettõl, szakíts a családoddal
és minden világi csoporttal, ne politizálj. Gondolataidat,
életedet, tetteidet ajánld fel Istennek. Ne nézz
TV-t, ne olvass újságot. Csak a mi könyveinket, folyóiratainkat
olvasd, mert ez már megtisztított szellemi táplálék,
és mi tudjuk, jobban mint te magad, hogy mi kell neked. Kb. ez
a mai modern vallások szellemi arculata. Fritjof Capra legnagyobb felismerése az, hogy a modern fizika
eredményei, fogalmai és leíró rendszere tökéletes
összhangban van a kínai Taó, a Buddhizmus, a Hinduizmus
világnézeti rendszerével, sõt ha alaposabban
a mélyére nézünk, a többezer éves
misztikus tanok tekinthetõk akár a modern fizika korabeli
leírásának is - ha figyelembevesszük az akkori
ember érzésvilágát, fogalmait és mindennapi
tapasztalatait. Én magam tanúsíthatom, hogy a meditáló
ember látja a Brown - mozgást, vagyis a levegõ molekuláinak
kusza mozgását. Nézzünk az égre pár
percig: magunk is láthatjuk hogy piciny fénypontok úszkálnak
ide - oda, ütköznek, irányt változtatnak, és
jobban megnézve e fénypontokat, láthatjuk hogy többrétegû
burok veszi körül õket, szerkezetük van... A világ
minden szinten tükrözi önmagát! Patandzsáli
Jóga - szútráiban le van írva Kopernikusz
Heliocentrikus világképe éppúgy, mint Newton
gravitációs elmélete, mégpedig pontosan úgy,
ahogyan azt Newton felfedezte: A Hold mozgásával összekapcsolva! Most a Fizika Taója egyik fejezetét idézzük: Üresség és forma A klasszikus mechanisztikus világnézet azon az elképzelésen alapult, hogy az üres térben szilárd, elpusztíthatatlan részecskék mozognak. A modern fizika radikálisan megváltoztatta ezt a képet. Nemcsak a részecske fogalmát értékelte át teljesen, hanem az üres tér klasszikus fogalmát is módosította.Ezt az átalakítást az ún. térelméletek tették szükségessé. Minden azzal kezdõdött, amikor Einstein kapcsolatot teremtett a gravitációs mezõ és a tér geometriája között, amely kapcsolat mind nagyobb jelentõségre tett szert, amikor a kvantumelméletet és a relativitáselméletet együttesen alkalmazták a szubatomi részecskék keltette erõterek leírására. Ezekben a kvantum -térelméletekben már elmosódik az eddigi éles határ a részecskék és az õket körülvevõ tér között, és az üres tér is roppant fontos dinamikus tényezõként jelenik meg. A mezõ fogalmát Michael Faraday és James Clerk Maxwell vezették be a 19. században, hogy leírhassák vele az elektromos töltések és áramok közt ható erõket. Az elektromos mezõ olyan állapot a töltött testet körülvevõ térben, amely erõt fejt ki más töltésekre ebben a mezõben. A mágneses mezõket mozgó töltések keltik, tehát elektromos áramok, és az ennek következtében keletkezõ mágneses mezõk más mozgó töltésekre hatnak. A rezgõ elektromos és mágneses mezõk rádió - vagy fényhullámként, vagy másfajta elektromágneses sugárzásként mozognak a térben. A relativitáselmélet sokkal elegánsabbá tette az elektrodinamika szerkezetét azzal, hogy egyesítette a töltés és az áram, valamint az elektromos és a mágneses mezõ fogalmát. Mivel minden mozgás viszonylagos, bármely töltés megjelenhet áramként, és így az általa keltett elektromos mezõ mágneses mezõként jelenik meg. A mezõ fogalmát kiterjesztették a gravitációs
erõre is. Minden tömeggel rendelkezõ test létrehoz
és érzékel gravitációs mezõket.
A gravitációs erõ nem más, mint a téridõ
görbületének hatása. A tömegek maguk körül
meggörbítik a téridõt, és ebben a görbült
téridõben másként terjed a fény, másként
mozognak a testek. Megváltoznak a metrikus viszonyok, a távolságok,
az idõviszonyok. Gravitációs térben lelassul
az idõ. A Démokritoszi és a Newtoni atomizmus két
alapvetõ fogalma volt az anyag és az üres tér,
illetve a teli és az üres. Ez abból a mindennapi tapasztalatból
lett leszûrve, hogy az anyagi testek áthatolhatatlanok, nem
lehet egy helyen egyszerre két tárgy. De két mezõ
már lehet egy helyen! Az Általános relativitáselmélet
szerint a test meggörbíti a téridõt, sõt,
õ maga a téridõ görbülete! A test és
a tér nem elkülönülten van jelen, hanem egymásban
van, egylényegûek, áthatják egymást.
Minden test görbíti a teret, és ez a térgörbület
visszahat magukra a testekre. Igy a testek túlnyúlnak a
saját határaikon, minden mindenre hat, minden mindennel
összeér, nem lehet éles határt húzni
két test közt: egymásba nyúlnak, egymásba
hatolnak. Az az elképzelés, miszerint a fizikai dolgok és jelenségek egy mindent átható, alapvetõ entitás átmeneti, ideiglenes megnyilvánulásai, nemcsak a kvantumtérelmélet egyik fõ sajátossága, hanem a keleti világnézet központi gondolata is. Einstein elméleteihez hasonlóan a keleti misztikusok is úgy tartják, hogy ez a mindent átható alapvetõ entitás az egyetlen létezõ valóság, és ennek a valóságnak minden megnyilvánulása csupán átmeneti jellegû és illuzórikus. A keleti misztikusok valóságát azonban nem azonosíthatjuk a fizikusok kvantummezõjével, mert a misztikusok valósága világunk minden jelenségének lényege, és következésképpen túl van minden fogalom és gondolat szabta határon. A kvantummezõ ezzel szemben jól meghatározott fogalom, amely a fizikai jelenségek némelyikére ad csak magyarázatot. Ám a kettõ párhuzama mégis szembeötlõ és elgondolkodtató. A mezõfogalom megjelenését követõen a fizikusok arra törekedtek, hogy a különféle mezõket egyetlen mezõben egyesítsék, amely magába foglalna minden fizikai jelenséget. A hinduk Brahmanját, a buddhisták Dharmakáját, és a taoisták Taóját tekinthetjük talán a végsõ, egyesített mezõnek, amely nemcsak a fizikában tanulmányozott jelenségeknek szolgál alapjául, hanem minden létezõ jelenség végsõ alapja. Az igazság az, hogy ezzel az egyetemes mindent-leírással várni kellett a Kvadromatika megjelenéséig. A hivatalos fizika minden nagyszerûsége ellenére sem vesz tudomást ugyanis a szellemvilágról, a parajelenségekrõl és az energia-kicsatolásról, ami pedig szerintem minden fizikai, kémiai és biológiai jelenség végsõ alapja. A keleti világnézet szerint a jelenségek alapjául
szolgáló végsõ valóság túl
van minden formán, és szembeszáll minden leírással
és meghatározással. Ezért mondják gyakran,
hogy formanélküli, kitöltetlen, üres. Ezt az ürességet
azonban nem szabad semminek gondolni. Igazából ez minden
forma lényege, és minden élet forrása. Az
Upanisadokban ezt olvassuk: Az üresség végtelen teremtõképességet rejt magában. Eképpen a keleti misztikusok ürességfogalma könnyen összehasonlítható a szubatomi fizika kvantummezõ - fogalmával. Akárcsak a kvantummezõbõl, az ürességbõl is formák végtelen száma keletkezhet, amelyeket az ûr fenntart egy ideig, majd végül magába szippant. A misztikus üresség érzékelhetõ megnyilvánulásai sohasem statikusak és tartósak, mint ahogyan a szubatomi részecskék sem. Dinamikus és átmeneti jelenségek, amelyek keletkeznek és elenyésznek a mozgás és az energia véget nem érõ táncában. Mind a fizikusok szubatomi világa, mind pedig a keleti misztikusok jelenségvilága a szanszára, a folytonos születés és halál világa. Mivel a világ dolgai az ûr átmeneti megnyilvánulásai, ezért nem rendelkeznek semmiféle alapidentitással.
|
|