REZONANCIA, DISZKONT,
FINOMKALIBRÁLTSÁG

Minden dolog rezgés, harmónia és REZONANCIA, körbezárt téridõ, bezárt szellem, és ezért energiaspektruma diszkrét kvantumszintekre hasad. Ezt másként úgy mondjuk, hogy a megnyilvánult lét diszkontinuális (DISZKONT). Ez például abban nyilvánul meg, hogy az élõvilág fajokra oszlik, és az egyes fajok közt jól mérhetõ távolság van, a fajok közt nincs keveredés, átkeresztezõdés. Ugyanakkor egy fajon belül is a legrátermettebb, legerõsebb, legügyesebb egyedek maradnak életben, a gyengék kiselejtezõdnek, hamar prédává válnak.

Az élõlények viselkedésspektruma is diszkrét, egy viszonylag jól körülírható viselkedéskészletbõl áll. A Kvadromatika ezt úgy fogalmazza meg, hogy A rendszer viselkedése a sajátkvadronok saját-viselkedéseinek dialektikus összege. A sajátviselkedések azok, amelyekre az élõlény rezonál. Ha több élõlény viselkedik ugyanúgy, akkor a rezonancia felerõsíti ezt a viselkedést. Igy alakulnak ki a nyalábolt viselkedésspektrumok, melyeknek a magja egy-egy kvadron. A tükörrezonancia (Shira-rezonancia) nem más, mint a tudat teremtõereje. Amit a tudat tükröz, azt újjáteremti, megerõsíti. Amit egyszerre sok tudat tükröz, az valósággá válik. Ez a beigazulás, így jönnek létre a Nagy Emanációs Sávok. Amit a tudatból kirekesztünk, az elsorvad. A tudat: önreprodukáló tulajdonságú. Ha az élõlény olyan körülmények közé kerül, ahol nem kell a létért mindennap megküzdeni (pl. háziállatok), akkor a viselkedésspektruma folytonossá, elmosódottá válik, lágyabb lesz. Ilyen körülmények közt az állat olyan dolgokat is megtesz, amit természetes környezetében soha nem tenne. Az ember az állathoz képest univerzális tulajdonságú: mesterséges eszközeivel kibõvítve olyan dolgokra képes, amire az állat nem, és bármely helyzethez talál adekvát eszközt magának. Így a viselkedésspektruma gyakorlatilag kimeríthetetlen. Ám egy dologban még mindig korlátozott: nem tudja a létformáját tetszés szerint változtatni, illetve nem ura a betegségeinek, bár a gyógyítás terén már elég sokat elért. Minél inkább spirituális valaki, annál inkább képes az életét kézbentartani, uralni. Ura a vágyainak, a karma kényszerítõ erejének, szabadon választja meg, hogyan akar élni, meglévõ adósságait milyen formában akarja törleszteni. A létezõ és megnyilvánuló dolgok viselkedése kvantált, diszkrét, pontosan meghatározott, tehát FINOMAN KALIBRÁLT. Ez a cseppesedés és nyalábolódás jelensége: minden jelenség áramlás, a párhuzamosan folyó áramok pedig vonzzák egymást, felerõsödnek, diszkrét sávokba tömörülnek.
Így alakulnak ki az ún. Nagy Emanációs Sávok, amikrõl Don Juan beszél a Castaneda: Belülrõl izzó tûz címû könyvben.
Minden dolog sugároz, kiárad, ebbõl jön létre az aura, amely a Mindenség határáig kiterjed. A világûr nem üres, hanem kitölti egy közeg: a TIP (Tér Idõ Plazma), amit a régiek Éternek neveztek. Ez az Azoth, Aziluth, Asztrálfény, illetve Akasa.
Minden dolog nyeli ezt a közeget, ebbõl táplálkozik. Egy m tömegû tömegpont tõle r távolságban

sebességgel nyeli a TIP-et. A mínuszjel utal arra, hogy az áramlás a tömegpont felé történik. G pedig a gravitációs állandó.
(Ennek értéke: 6.672•10^-11 m³/kg s²). Errõl bõvebben ld. TIP-teória.

Mai divatos elmélet az ún. emberközpontú Világegyetem-modell.
Erre az inspirálta a fizikusokat és csillagászokat, hogy kiderült: az Univerzum paraméterei 60 tizedesjegy pontossággal vannak kalibrálva, mert ti. ha csak ilyen picit más kezdeti feltétellel indult volna a Big Bang, akkor olyan világ jött volna létre, amelyben nem születik meg az élet, így az ember és a tudat sem. Világos tehát, hogy van Isten, aki a világot direkt nekünkvalónak teremtette.
Ezzel a felfogással azért nem értek egyet, mert szinte minden szavát másként gondolom.
Elõször is nem hiszek a Big Bang-ben. A TIP-teória megmutatta, hogy a távoli galaxisok vöröseltolódása nem a távolodásuk miatti doppler-hatás eredménye, hanem egyszerû gravitációs vöröseltolódás.
Ugyanezért: az Univerzum sûrûsége nem 60 tizedesre, hanem egészen pontosan a kritikus sûrûség.
Harmadszor: Minden lehetséges Univerzumban van élet és van tudat, függetlenül a paraméterektõl. Egyszerûen azért, mert a lét szükségszerû velejárója az élet és a tudat, sõt, ez maga a lét!
Negyedszer: a tudat nemcsak az ember sajátja, hanem minden létezõé. Végül nem hiszek abban sem, hogy a világot csak úgy cakumpakk teremtették, azaz volt olyan pillanat, amelyben Isten egyet füttyentett, és hopp! elõpattant Az, Ami Addig A Pillanatig Nem Is Volt!
Szerintem az Univerzum mindig volt, van és lesz. Sõt, a Mindenséget univerzumok mérhetetlen sokasága tölti ki.
A legegyszerûbb kvadronmodell is már ezt sugallja! A teremtés olyan dolog, ami minden pillanatban és minden helyen egyszerre történik. A teremtés ugyanúgy a lét velejárója, mint a tudat. Az evolúció pedig a teremtés folyamatának hogyanja.

Egyedül az utolsó gondolattal értek egyet:
Az Univerzum nekünkvaló. Igen. Nem egy ellenséges világban élünk, amelyben az ember és a tudat idegen elemek.
Az Univerzum bennünk, értünk és általunk van, általunk az, ami! És Mi vagyunk az Univerzum Élõ Lelke!