|
A Mágneses Monopólus olyan jószág, aminek
a létezését hivatalosan mindmáig tagadják,
bár már Maxwell egyenleteiben feltûnt az ordító
aszimmetria: ahol az elektromos töltésnek megfelelõ
tag van, ott a mágnesek oldalán egy hiány van.
Sokan próbálták ezt a hiányt betölteni,
elméleti módszerekkel és gyakorlati kutatásokkal.
Dirac kidolgozta a Mágneses Monopólus konzisztens kvantumelméletét.
Csak nála felbukkant egy megfigyelhetetlen fonal is, az ún.
Dirac-szál, amely láthatatlanul összeköti a mágneses
monopólusokat. Ha ettõl az apróságtól
eltekintünk, akkor még a feles spinû részecskéket
is fel tudjuk építeni egész spinûekbõl.
Igaz, tisztázatlan a spin és a statisztika viszonya. (ez
volt 76-ban. És azóta? Mély kuss van errõl
is!)
Egely György szerint a parajelenségek mögött is
a mágneses monopólusokat kell keresni. Igy pl. a kanálhajlítás,
vagy a Vitalitásmérõ mûködése a
mágneses töltések áramlásán alapszik.
Ha egy radírba szúrt tûre egy kis alufólia-félgömböt
teszek, és melléteszem a kezem, a kis félgömb
elkezd forogni. Ha egy mágnest is odateszek, módosul a forgás.
Közelebbi vizsgálatok azt mutatják, hogy a jelenségekért
közvetlenül a mágneses töltések áramlása,
azaz a MÁGNESÁRAM a felelõs. A MÁGNESES MONOPÓLUS
pedig olyan TIP-szoliton, amelynek tömegét elvileg egy TIP-állapotegyenletbõl
lehetne meghatározni. Ha ez sikerülne, közelebb kerülnénk
a feladat megoldásához.
Hasznos segédfogalom még a Kisfaludy György által
bevezetett MARUTKINUN is. Ez olyan szoliton, amely a fénysebességnél
gyorsabban mozog, és még a tengelye körül csavaró
mozgást is végez, tehát dugóhúzószerûen
halad elõre. Ez a spin. Ha körben halad és a sebessége
pí / c vagy pí / 2 c, akkor pí-tachion a neve, és
egy önfenntartó hullámcsomagot hoz létre.
Nem kizárt hogy az elemi részecskék ilyen pí-tachionokból
épülnek fel. Az egész kvantumfizikát új
alapokra lehet ezzel helyezni!
|