HAZUGSÁGBÓL FELÉPÜLÕ VILÁG

Tudjuk, hogy igaz • igaz = igaz. Ez azt jelenti, hogy pusztán az igaz logikai értékbõl nem tudjuk felépíteni a logikát, mert a hamis logikai érték sehogyan se áll elõ! A hamisból viszont már fel tudjuk építeni a világot! hamis • igaz = igaz • hamis = hamis, és végül hamis • hamis = igaz. Igaz mondatból csak igaz mondatot tudunk levezetni, de hamis mondatból igazat és hamisat is le tudunk vezetni. Tehát a Genézis Teremtõ Igéje hazugság volt! Lehet hogy így hangzott: Ne legyen világosság! És lõn világosság! Valahogy így vagyunk az igazság definiálásánál is: egy nem bizonyítható mondat akkor igaz, ha az ellenkezõjét feltéve ellentmondásra jutunk, tehát egy hamis mondatot tudunk levezetni! Ez most engem arra emlékeztet, ahogyan a valós számokat a Hiányból építettem fel.

Valahogy így: R = { +, •, -1 }. Azaz a valós szám két mûvelettel generálható, egyedül a -1 számból kiindulva! (itt megengedjük a végtelen sok mûveleti lépést is!) Így pl. -1 = -1 + -1, 1 = (-1) • (-1), 0 = -1 + 1, 2 = 1 + 1, 1 = 1 + -1 sít. Az 1 szorozgatásával megkapom az , , ... számokat, ezek összegezésébõl pedig a BIN számokat. Végtelen összegzéssel pedig már minden valós számot megkapok.
Megkapó teória volt, eljátszadoztam azzal hogy mely szám hányféleképpen írható fel, és mik a legegyszerûbb szabályok, amelyekkel már minden matematikai eredmény generálható. A -1 volt a Hiány Kvantuma. Azért Hiány, mert negatív, és itt is igaz, hogy mínusszor mínusz az plussz. Az 1 jelentõsége meg abban állt, hogy a Kvadromatika egyik szlogenje szerint minden csak félig igaz, és az 1 itt önhatvány: a féligazság fele is csak féligazság. Majd késõbb leírom, honnan született ez az ötlet. Most csak annyit, hogy ha egy megszámlálhatóan végtelen halmazt két részre vágok, úgy hogy mind a két rész ugyancsak mex. végtelen, akkor ezzel a halmazt egyrészt megfeleztem, innen az 1, másrészt ez a két fél ugyanolyan végtelen, mint az eredeti, semmivel se kevesebb! Akkor viszont ez olyan mint az osztódással szaporodás! A feleket megint csak felezhetem, és az ötvenedik felezés után kapott halmazok még mindig ugyanolyan végtelenek, mint az eredeti! Na íme a Végtelen Csodakorsója! A Knuth-teória Hipervalós Számai szerint viszont a végtelen fele nem ugyanolyan mint a végtelen, azaz w/2 határozottan más, mint w. Ezzel kapcsolatban azonban nekem már volt egy ilyen megérzésem! Tudniillik ha a természetes számok halmazát végtelen darab végtelen részre bontom, akkor az egyre nagyobb indexû részhalmazok egyre ritkábbak, és az elsõ elemük egyre nagyobb. Valahogy úgy éreztem, hogy mégiscsak elfogy az a végtelen! Amíg nem sorolom fel a számokat, nem adok nekik nevet, nem helyezem el õket egymás után, addig tényleg olyan egyenrangúnak tûnnek, de mihelyst felsorolom õket, ez az egyenrangúság megszûnik. Kicsit emlékeztet ez a Tlöni matekra, amirõl Borges ír. A Tlöni matek a határozatlan számokra épül, és szerintük egy számítás elvégzése megváltoztatja az eredményt, mert határozatlanból határozottá teszi a számokat. Tisztára olyan ez, mint a kvantummecha-nika álláspontja, mely szerint a mérés teremti az eredményt. Hiába, itt is az öntükrözés lép be a képbe! A Tlöniek szerint a tárgyak puszta egymás mellé helyezése megváltoztatja a tárgyakat. Persze, hisz tükrözik egymást, hatnak egymásra! Így egy képlékeny, folyékony geometria jön létre, amit én már elneveztem gumigeometriának. Ez olyan alakzatokról szól, amelyek nem pontosan passzolnak, egy pici rés mindig van köztük. Mintha egy olyan mozaikot kéne kirakni, ahol az elemek mellé sok másik is odaillik, és csak utólag, a kép kirajzolódása után tudjuk megítélni, hogy a megfelelõt raktuk-e oda. Könnyen lehet, hogy Isten arcát akarjuk kirakni, de a végén a Sátán arca fog kirajzolódni a mozaikunkon! A gumigeometria szerint mondhatom, hogy a pí az körülbelül 3, de a klasszikus matek szerint a puszta gondolat is szentségtörés! A matek az egyre finomabb felbontóképesség irányába fejlõdik, ehhez képest a gumigeometria valóságos hanyatlás!
Persze a mûszaki és mérnöki tudományok már õsidõk óta a gumigeometriát használják.

A jelszó: Mérd mikrométerrel, jelöld krétával, vágd baltával! Persze megy ez fordítva is: Mérd collstokkal, jelöld gyémánttûvel, vágd számítógéppel vezérelt precíziós lézerrel! Az az érzésem, hogy a klasszikus matek ezt a gyakorlatot követi. Node már megint messze szaladt velem a paci. Térjünk vissza oda, ahogy egyes logikai rendszereket felépítenek. Nos, kellenek változók, logikai mûveletek, modus ponens, mint levezetési szabály . . . és kell egy elemi hazugság! Vagy egyszerûen csak a hamis logikai érték, amit ß jellel szoktak jelölni. Továbbá szükség van a tagadás jelére is, ami ~ szokott lenni. Pont olyan ez, mint a klasszikus tûzszerszám: tapló, kova és tûzkõ. A hazugság a tûzkõ, amivel az isteni szikrát csiholjuk. A tagadás a kova, amihez a tûzkövet hozzácsapjuk. De mi a tapló? Hát az Úristen agya! Hahaha! Abban indukálunk végtelen hosszú, elágazó logikai láncokat!