Elõadás a Kvadromatikáról

2001.3.29

A korunk a szintézisek, a nagy egyesítések kora. Ez a Vízöntõkor egyik jellemzõje. A titkok feltárulnak, a dolgok lényege megmutatkozik. Béke teremtõdik az addig ellentétesnek tûnõ dolgok közt. A Kvadromatika a Tudomány, a Mûvészet, a Vallás és a Mágia szintézise. Nem lenne ez lehetséges, ha ez a 4 dolog nem lenne a lényege legmélyén rokon egymással. Valójában egy szerves egész 4 arca ez. 4 tükör, de ugyanazt tükrözik, csak más nézõpontból. A Tudomány a szabályokat, törvényeket kutatja, a dolgokban az ismétlõdõ, visszatérõ, szabályszerû jelenségeket. Módszerei a kísérletezés és a szabályok törvénybe foglalása, matematikai képletekbe öntése. A Mûvészet a szépséget, a harmóniát keresi, azt a személyes benyomást, amit a világ az emberre, mint érzõ lényre gyakorol. Módszerei az ábrázolás, a megjelenítés, a személyes élmény megteremtése. A Mágia az analógiákat kutatja, és a rokon rezgések alapján próbál hatni a világra, a természet erõire, az elementálokra, és magára az emberre. Módszerei az azonosulás, az eljátszás, az erõk felébresztése és munkába fogása, a természet élõ lelkének megszólítása és megnyerése, rábeszélése arra hogy valami nekünk tetszõ dolgot csináljon, pl. esõt, vagy gazdag termést. A Mágia eszköze a képzelet uralása, a belsõ teremtõerõ mobilizálása. Tánc, ének, invokáció, mantrák, dob és füstölõk. A Vallás lényege az, hogy van egy magasabbrendû szellemvilág, melyet Isten vagy istenek laknak, és az istenek döntõ befolyással bírnak az anyagi világ felett. Istent lehet kérni, vagy imádni, de az a legfõbb, hogy az ember alávesse magát Isten akaratának, és betöltse azt a Feladatot, amit Isten bízott rá. Van személyes feladat, csoportfeladat, és olyan feladat is, amit egy egész népre, sõt az egész emberiségre bíztak. A Vallás mindig a legszorosabb kapcsolatban volt a Tudománnyal, Mûvészettel és a Mágiával. A Vallás rítusai, liturgiái mágikus cselekedetek
A templomok felépítése Tudomány és Mûvészet egyaránt. A szent könyvek, vallási jelentõségükön túl, mûvészi alkotások is. A Vallással összefüggõ tudomány pl. a Teológia.

Tehát a Kvadromatika nem illúzió. A 4 elem egysége valamennyi történelmi koron végighúzódik. Az alkímia pl. egyszerre tudomány, mágia, mûvészet és vallás. A kémia mint tudomány csak a tudományosan megközelíthetõ részét olvasztotta magába, de ha megnézzük a mai kémiát, bizony megtaláljuk benne a másik 3 elemet is, csak a tudomány ezt nem vallja be, inkább elleplezi és elködösíti. Amit Berzélius, Dalton, Davy és Kirchhoff mûvelt, az legalább annyira volt varázslás, mint tudomány! Mengyelejev pedig, amikor meglátta a Periódusos rendszert, igen, meglátta, mert egyszerre felragyogott benne az Igazság és hirtelen minden a helyére került, sõt azt is meglátta hogy üres helyek vannak még fel nem fedezett elemek számára, szóval amikor meglátta az Igazságot, az szatori volt, megvilágosodás, a szó legteljesebb buddhista értelmében! És amikor Heisenberg és Bohr a hegyekbe ment elmélkedni egy kicsit a kvantumfizika alapjain, az valódi beavatásélmény volt, a tibeti sámánok se csinálták különben!
Mi az, ami a XX-XXI. Század Kvadromatikáját oly különössé teszi, kiemeli a régi korok hasonló szintézisei közül? Nos az, hogy a nyugati tudománynak köszönhetõen oly sokat tudtunk meg az anyagról, a tudatról, és ez a tudás olyannyira elmélyült, hogy behoztuk az évezredes lemaradást a kelettel szemben, ahol a szellemtudományok fejlõdtek igen magas szintre, és mi, a nyugat eszközeivel szintén eljutottunk a Taóig, a Zenig, a Jógáig és a Védákig! Megláttuk a dolgok mélyén rejlõ közös õsi gyökereket! Felragyogott végre a Tiszta Tudás Prímgyöngye! Egyenlõre keveseknek adatott meg, hogy ezt a ragyogást közvetlenül meglássák. Talán egy Einstein, egy Dirac, egy Gödel látta ezt a ragyogást. De a Gonosz azonnal lecsapott rájuk, és atombombát meg más környezetpusztító retteneteket csináltatott velük, és a világra zúdította! Lám, ennyire kell vigyázni!
Mi az Igazság? Mi az a fókuszpont, melynek fényében lehull a lepel az anyag végsõ titkairól, és feltárul belsõ, szellemi lényege? Hol az a Zöld Ablak, amelyen átkukucskál-hatunk a Túlvilágra, megláthatjuk kedves halottainkat, eljövendõ gyermekeinket? Hiszen itt ülök elõtte! Igen, a számítógép ez a Zöld Ablak! Már csak a megfelelõ program hiányzik belõle! Hol az a panacea, amely minden betegségre gyógyír? El se hiszitek, milyen közel van! Ki se kell nyúlnotok érte, ott van mindenben. És mégse. A Tudás, a Megváltás eddig csak keveseknek volt osztályrésze. Krishna is ezt mondja: Ezer és ezer ember közt csak egy Mahátma van, és ezer Mahátma közül csak egy ismer lényegében engem. Jézus sem kér lehetetlent az emberektõl, csak annyit hogy szeressék Istent, szeressék egymást és szeressék önmagukat. Mégis, csak kevesen valósították meg a krisztusi utat. Sok a névleges keresztény, de kevés az igazi. És ugyanez igaz a matematikára is. Vajon hány olyan ember van, akinek a Dirac-egyenlet egyáltalán mond valamit? És ezek közül hány olyan van, aki egy konkrét esetre azt meg is tudja oldani? Bizony kevesen vannak, itt Magyarországon talán néhány tucatnyian! Ebben sajnos jelentõs szerepe van a rossz oktatási módszereknek, melyek a matematikából mumust csinálnak, és a másik oldalon a matematikusok kedvenc szokásának, miszerint mindent kódolnak, csak az avatottak értik a titkos szakzsargont!

Ha azt mondom: Itt a Titok: , hányan fogják ezt megérteni?
Legalább a kiejtését elárulom már: Á hess bé glab pszí egyenlõ á glab pszí hess bé glab pszí . Így se mond sokkal többet, viszont gyanítható, hogy valami disztributivitási törvényt fejez ki. Nos ez nem más, mint a tudat adekvátságának matematikai kifejezése: A és B kapcsolatának tükörképe a pszichikumban egyenlõ az A tükörképének és a B tükörképének a kapcsolata, röviden: A kapcsolatok tükörképe megegyezik a tükörképek kapcsolatával. Ezt jelenti az, hogy a pszichikum adekvátan tükröz. Ha a képletet egy picit módosítom, és = helyett := szerepel (legyen egyenlõ) , akkor a jelentése is megváltozik, ezúttal törekvést fejez ki: a tükörképek ugyan nem adekvátak, de törekednek rá, úgy alakulnak hogy adekvátak legyenek. Mint tudjuk, ez a := a Mandelbrot-képlet lelke is, ettõl lesznek olyan szépek a Mandi mintái, ez teremti meg a végtelen sokféleséget. Ez egy dinamikus, dialektikus egyenlõség: a képlet bal oldala szüntelenül átalakul a jobb oldallá.

Gödel híres eldönthetetlenségi tételét vajon hányan ismerik Magyarországon? És a világon? (Hálistennek megjelent néhány népszerûsítõ könyv, pl. a Smullyan-félék, így a helyzet nem olyan szörnyû…) Nem, nem igaz, hogy csak a matematikusoknak szóló dolgok ezek! Nem igaz, hogy csak egy szûk klikk számára vannak ezek a dolgok fenntartva! Uramisten, a matematika zártabb és titkosabb tudomány, mint a tibeti lámák titkos tanításai! Én, aki 73 óta foglalkozom vele, ha bemegyek a Matematikai Kutató könyvtárába és belenézek a könyvekbe, elhûlök és elrémülök: hát akad élõ ember aki ezt megérti? És hogy írta meg, hogy szedte össze hozzá az anyagot? Ezeket nem lehetett ám kedélytelen szívvel megírni! Emberi sorsok ábrái kavarognak itt olyan hieroglifákba öltöztetve, amihez képest Egyiptom titkai gyermekmesék! És itt könyvek ezrei, tízezrei vannak! Jó, ha tizet el tudok belõlük olvasni, és ötöt meg is értek! Bizony, a Tudás ma is kevesek osztályrésze! A plebsz, a birka, a nép sajnos kimarad belõle. Bárki aki azt mondja hogy egyenlõek vagyunk, téved. Nem vagyunk egyenlõek. És aki matematikus, az se Adeptus, nem birtokosa a teljes Tudásnak, csak egy nagyon pici szeletét élvezi, a saját szûk szakmai dolgait ismeri, amit jó ha százan megértenek itt a Földön! (Uramisten, a Galaxis többi részérõl beszélni se merek! Pedig azelõtt úgy hitték, hogy majd éppen a matematika lesz a különféle földönkívüli civilizációk közös nyelve!) Két matematikus, ha csak egy picit is más a kutatási területe, egy rohadt kukkot se ért a másik témájából, hacsak nem hallgat egy féléves kurzust belõle! És mégis azt mondom, hogy valahogyan a matematika a kulcsa ennek az egésznek! És amikor azt mondom hogy matematika, akkor nem egészen azt az agyonkódolt, csak kevesek számára érthetõ, bonyolult tant értem alatta, amit ma így hívnak. Hanem a szó eredtei görög jelentését veszem alapul: Matheses= Emlékezés az örök dolgokra, amit odaát, az Ideák világában tapasztaltunk, és magunkkal hoztunk! Nem más ez, mint Platón idealizmusa, és a matematika különösen alkalmas arra, hogy higgyünk egy örök szellemi világban, ezért furcsa számomra pl. Reuben Hersh véleménye, aki szerint a matematika társadalmi termék, a tudat teremtménye, ezért nincs objektív jelentése. Vagyis ha neadjisten hirtelen eltûnne minden ember, akkor a kétszerkettõ többé nem lenne négy, sõt nem is létezne! Ez az introvertáltak, a kifele fordulók felfogása. Az extrovertált, a befeléforduló szerint az asztal akkor is négyszögletes lenne, ha senki nem létezne aki ezt mondja róla. Tehát létezik egy másik matematika is, és ez az, ami a Kvadromatika szíve. Errõl a másik matekról fogok bõvebben is írni. A hagyományos matematika lelke a logika, az a módszer, amellyel az alapaxiómákból levezetik a tételeket. Látszólag nagyon gépies és mechanikus dolog ez. Valójában itt is szükség van a kreativitásra és a tisztánlátásra. Van a matematikának olyan ága, amely szimbólumokkal dolgozik. Vannak akik azt állítják, hogy a matematika nem is egyéb, mint szimbólumokkal végzett játék, melynek semmi tartalma nincs. Kedvenc hasonlatuk: ahelyett hogy "két egyenesnek pontosan egy metszéspontja van" ezt is mondhatjuk: "két nyemnyeremnyének pontosan egy motymorotymója van". Vagyis az, hogy mi az egyenes, vagy a nyemnyeremnye, csakis és kizárólag az axiómákból derül ki. Ez a felfogás igyekszik a szemléletet, mint zavaró elemet kiszûrni. Való igaz, hogy a szemlélet sokszor megzavar, elvakít. De a szemlélet maga is változékony dolog, hiszen a megjelenítõ eszközeink is egyre fejlettebbek. Ami tegnap még nem volt szemléletes, ma már az lehet. A Kvadromatika a másik irányba indul el: Mindent szemléletessé tesz, és megjelenít. A z:=z*z+c meglehetõsen absztrakt dolog, amíg meg nem jelenítjük. Mert mihelyst láthatóvá válik a képernyõn, máris csodálatos mintákká alakul át, amik az egyszerû embernek is sokat mondanak. A Mandelbrot-halmaz szín-és formavilágában fellelhetõk a perzsa szõnyegek, a távolkeleti minták, a matyó hímzések és szinte minden, amit az ember valaha létrehozott. A hallucinogén kábítószerek is ilyen mintákat láttatnak. Valaki találóan agytapétáknak nevezte ezeket.

A Kvadromatika elõször mint matematika kezdett körvonalazódni bennem. A matematika volt az a tükör, amelyen keresztül a többi dolog, tudomány, mágia, mûvészet és vallás megmutatkozott elõttem. Ebben jelentõs szerepük volt a korabeli scifiknek is. Asimov Alapítvány-trilógiája abból indult ki, hogy a matematikán alapuló pszichohistória segítségével még a nagy Galaktikus Birodalom fejlõdése is elõrelátható és irányítható. Ez a szép eszme rögtön megragadott minket. Ez hát a dolgunk hogy ezt kidolgozzuk, mondtuk, és nagy buzgón nekiláttunk 73-74-ben. Körülbelül ekkor kezdett el Mandelbrot is foglalkozni a fraktálokkal, és mi is szinte a fraktálokkal kezdtük. Hamar beláttuk, hogy az ügy nem egyszerû. Bizony, számítógép nélkül lehetetlen ezt mûvelni! Mi mégis ezt tettük, így évek teltek el azzal, hogy az alapokat tisztázzuk. Felismertük, hogy az anyag él, és tudatos, minden szintjén az. A kristályokat, köveket, de a vizet is elemi lények lakják, akiknek a kristály jelenti az Univerzumot. Leadbeater is ezt írja le a Túlvilág címû könyvében. Nehéz volt ezt a felfogást egyeztetni a matematika hagyományos, túlságosan tudományos szemléletével, ezért egy sajátos hasadtság jelentkezett nálunk: egyrészt megpróbáltuk megtanulni a hagyományos matematikát, és megpróbáltuk a mi sajátos világunkat ebbe a keretbe gyömöszölni (ami nemigen ment), másrészt kidolgoztunk egy saját matematikát, ami annyira eltér a hagyományostól, hogy mindmáig nem tudom, hogyan fogom ezt leírni és továbbadni.
Kialakítottuk a matematika mûvelésének egy sajátos formáját, ez a Blú. A Blú teljesen öncélú játszadozás, ami önmagában hordozza saját jutalmát és örömforrását. Eszerint a matek játék, kaland, a világ megismerésének új formája, és játékszabályait én teremtem, olyan világot alkotok amilyet csak tetszik, nem korlátoznak sem a hagyományok, sem a valóság törvényei. Érdekes módon ezt a játékot mégsem lehet teljesen önkényesen játszani, megvannak a maga szabályai. Aztán megpróbáltuk ebbe a játékba bevonni magát a Mindenséget is, azaz megpróbáltuk magát a valóságot leírni a mi szabályainkkal. Így fedeztük fel, hogy igenis van éter, és a tárgyak az éter (TIP) hullámcsomagjaiból épülnek fel. Vagyis a fizikai világ élõlényei ugyanolyanok, mint a kristályvilág lakói, csak itt a TIP jelenti a kristályt! Tehát a világ minden szinten ugyanolyan, Isten nem talált ki más szabályokat a kristályokra és mást a bolygókra. A világ minden szinten egységes.
Ugyanígy fedeztük fel a Karma Rítát, az Akasa-krónikát, amely olyan mint a DNS a sejtmagban, magában kódolja a tárgy teljes élettörténetét, kapcsolatait az Univerzum többi tárgyával, önmagával és a Mindenséggel. Ez egy tükrökbõl álló szövevény, és minden tükrözõdés legvégén ott áll a Forrás maga: Isten. Ha tehát a Mindenség egészét nézzük, ez olyannak fog tûnni, mint egy végtelen neuronháló-szövevény: maga Isten agya ez! Minden kvadron egy fókusz, mely tükörképek trillióit vonzza magához, és prímgyöngyként foglalja azokat egészbe. Olyan ez, mint a higanycsepp felületén tükrözõdõ világegyetem, minden ott van piciben, az egyre távolibb csillagok a gyöngy szívében, a középpontban tükrözõdnek. Így valósul meg a mondás: az Énség Prímgyöngye és a Mindenség Szíve egy, vagyis Brahman=Átman. Tat Tuam Así: Te is Isten vagy! Hogyan lehetne ez másképpen? Egész pontosan ezt jelenti az, hogy Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtett minket. A prímgyöngyöket mi kvadronoknak hívtuk, és úgy képzeltük, hogy a hagyományos matek objektumai is ilyen kvadronok, tehát pl. a számok is egymást tükrözik, mind vonatkozik a többire is, élõ kapcsolatokat tartanak fenn egymással, és a szüntelen önegymástükrözés révén alakítják ki a karakterüket. Knuth és Conway szürreális (hipervalós) számai már megközelítik ezt az ideát. Így igaz lehet az is, hogy a pí egymaga kódolja a Világmindenség összes titkait, belõle minden titok kiolvasható, és akkor az igazi Biblia a pí maga! A Mandelbrot halmaz nem más, mint képi ábrázolása ennek a végtelen, önegymástükrözõ szövevénynek. A miniatûr mandelbrot-halmazocskák (mirminyók) felelnek meg a neuronoknak, melyeket ideonszálak kötnek össze és szerveznek egyetlen gigászi füzérré.
A kvadron legtökéletesebb modelljét Mircea Eliade egyik könyvében fedeztük fel: Különös kalandok. Ebben a jógáról ír, de úgy, ahogyan sehol máshol nem láttam (mármint 76-ban). A jóga világegyetemét egy egyszerû légzésgyakorlattal lehet felfedezni, persze csak akkor ha kellõen elmélyedünk benne, és rendszeresen gyakoroljuk. Így lehull a fátyol a szemünk elõl, meglátjuk a látszatvilág mögött az igazit, és végül eljutunk az igazi hazánkba, Szambálába. Gyakorolgattam is évekig, csak belõlem hiányzott a kellõ szorgalom és kitartás. Rájöttem, hogy a matematika is olyan, mint a jóga: rendszeresen mûvelni kell, ha lépést akarok tartani. Ha túl nagy kihagyásaim vannak, akkor elfelejtek dolgokat, és egyre nehezebb lesz megérteni az új anyagot. Szerencsére a Mûegyetem kellõ tréningben tartott. Másrészt a matekot nem lehet úgy olvasni mint egy regényt. Ha érteni és követni akarom a gondolatmenetet, akkor mindent újra ki kell számolnom, a saját papíromon, a saját ceruzámmal. Nem ám tollal! Itt folyton radírozni és javítani kell! Ha elakadok, addig kell rágnom míg rá nem jövök, mit nem értettem meg. És sokszor csapnak be az ál-megértések, amikor egy egészen más séma szerint gondolom a dolgokat. Csak a szüntelen visszajelzés gyõzhet meg a valóságról, az igazságról. És ott a másik veszély, a sajtóhibák. Régen azt hittem, hogy ezek véletlenül kerülnek a könyvbe. Dehogy! Szándékos csapdák ezek, hogy az avatatlan összezavarodjon, és ne jusson tovább! Ó de sokat szenvedtünk mi ezekkel!
Ha nem vezetem le magam az eredményt, nem fogom érteni, mások hogyan jutottak el oda. Hiába van ott feketén-fehéren. Olyan ez, mint az anyagcsere. Az elsõ atomtól az utolsóig minden egy élõ folyamat révén épül be a szervezetbe, a megértés folyamata nem szakadhat meg. A megértés a tudat szíve, tehát a megértés maga is kvadron! Amikor fellángol a tudat és hirtelen minden addig széttenyészõ kis gondolat-morzsa egy lángba forr, egy élõ textúrává egyesül! És akkor meglátjuk, hogy semmit ki nem hagyhattunk, minden a helyén van és semmi sem fölösleges. Ez a beigazulás, Don Juan szavaival, illetve ez a kvadronná válás. A Naishi állapota az, amikor valami a Mindenség Tükrévé válik, benne ragyog az elmúlt és eljövendõ korok minden titka, benne ragyog Isten is, te is és én is, egy lángba forrva, a végsõ egyesülésben. Végsõ soron minden mûvészi alkotás célja ez. Amikor a matematikus mindent újra kiszámol, olyan mint a hegymászó, nem elég mások kalandjairól olvasni, neki magának kell megmászni a legmagasabb csúcsokat is. Csak annyi az övé, amit õ maga tett meg, önerõbõl. Ha súgnak neki, az csalás, a legfontosabbról marad le, a szatoriról, a megvilágosodásról, arról hogy találkozzon a Végsõ Igazsággal. Van is ilyen nevû karate irányzat: Kyokushinkai = Találkozás A Végsõ Igazsággal. A harcmûvészetek végsõ célja is ez: szembesülni az igazi önmagammal. Csak akkor tudom legyõzni az ellenfelet, ha tökéletesen ura vagyok önmagamnak. A matematikus "ellenfele" a Mindenség, a maga törvényeivel. Más a módszer, de a cél ugyanaz: eljutni az Önvalóhoz. Ha el akarsz jutni a tengerhez, teljesen mindegy hogy merre indulsz el, csak az a fontos hogy egyenesen menj, és légy kitartó. Az Önvaló is egy, bárhonnan is közelítem meg. Csak aki a végsõkig kitart, az üdvözül, mondja a Biblia. És aki nem tart ki, azokkal mi lesz? Elvesznek, elenyésznek? Nem vesznek el, hanem egy következõ életben folytathatják a keresést. Mert ezen az úton egyetlen lépés se megy veszendõbe.
A tehetség nem más, mint az elõzõ életekben felhalmozott tudás gyümölcse. Másképp hogyan lenne lehetséges, hogy Mozart már 3 évesen zenemûvet komponált? A jóga: elmélet és gyakorlat. Hát a matematika is az. Ha megoldunk egy feladatot, ha kitaláljuk a végeredményt, az valódi szatori, megvilágosodás, maga a Végtelen ölel keblére! A matematikát mûvelni kell, akármilyen szerényen is. Kis kertecske, de a virágait naponta gondozni kell, öntözni, élõ vízzel, ami nem más mint a szeretetem és az odaadásom. Ez a Blú, a Kék Láng. Semmi gyakorlati haszna, de épp ettõl szép és csodálatos. Aki egyszer megérezte a Blú varázsát, az csak mosolyog azokon, akik szüntelenül ezt kérdezik tõle: no és mire jó ez? Mi a haszna? Õ tudja. Õ érzi és átéli. A lelki megtapasztalás olyan színeivel jutalmaz meg, amit sem vallási áhitat, sem kábítószeres utazás nem tud nyújtani, ami nélkül az ember élete üresnek és céltalannak hat. Minden ember, aki valamelyest is képes a túlélésre, valahol, valamilyen szinten összetalálkozik a Blúval. Ki állatokat tart, ki bélyegeket gyûjt, ki festeget vagy rajzolgat. Aki a matematikát mûveli, az a Végtelen virágait gyûjti csokorba. Az olyan mezõn legel, amelyet eddig csak az istenek teheneinek tartottak fenn.

Aki egy picit is beleártja magát a matekba, azt sajátos viszketegség kapja el: egész nap szenved, mindaddig amíg este, esetleg éjszaka le nem rogy végre szeretett számításai közé, és nem becézgeti-dajkálgatja õket, mint egy gyereket. Mert a matek olyan mint a gyerek: sír, ha nem foglalkoznak vele. Néha durcás, néha erõszakos, követeli hogy foglalkozzanak vele. Evést, alvást, mindent félre lehet tenni miatta. Ahogy Edith piaf énekli: Összedõlhet fenn a magas ég, leomolhat minden ami ép, egy a fontos, hogy te szeretsz, minden más csak semmiség … igen, a matematika szeretõnek se utolsó! Olyan mint egy nõ, szeszélyes és kiszámíthatatlan. De hiszen ez az, ki kell számítani, szüntelenül erre sarkall!
Hogyan fertõzõdik meg az ember a matek vírusával? Talán úgy, hogy tanárai minden mesterkedésükkel se tudják elvenni a kedvét a matek tanulástól, és uram bocsá, otthon holmi szorgalomból elkezd példákat megoldogatni, esetleg kifog egy jó tanárt aki képes inspirálni. Vagy úgy, hogy kezébe akad egy könyv, és megtetszik rajta valami. Egy függvény képe, egy számítás, egy egyenlet vagy egy gondolatmenet. Vagy úgy, hogy a barátjától hall róla, aki unszolja hogy nosza, fogj bele, és úgy van vele mint az elsõ cigivel, szenved tõle, de aztán valahogy megérzi az ízét, és akkor már magától halad tovább az úton. Vajon hová? Leromlásba, züllésbe, pusztulásba? Vagy a legmagasabb szellemi csúcsok felé? Megy, elõször bozótvágó késsel hadonászva, aztán meglelve a titkos ösvényeket könnyedén, végól már repül és szárnyal… aztán lehet hogy zuhan! De poraiból is újra éled, ha kell, és folytatja! Nincs királyi út, mondják a matematikusok. De aki végigmegy az úton, az maga lesz a Király! Univerzumok felett uralkodik, olyan világokon, melyeknek a többi ember még a létezését sem sejti! Királysága a végtelenbe nyúlik, és túl a horizonton, a kéklõ messzeségekben új és új mesevilágok várnak, hívnak, csábítanak új meg új kalandokra! A Föld már betelt. Nincs fehér foltja. Eldobott konzervdobozok borítják a Himalájától Grönlandig mindenütt. Hova szökhetünk el az unalom elõl, a kisszerûség elõl? Legyünk Batman, Spiderman, Superman? Ááá, ezek a hõsök csak a mozivásznon léteznek! Különben is, Batman és Szenyor Zorro is gazdag ember volt, megtehette hogy hõst játsszon. Ma már berúgni sem érdemes. De a matematika ölén még mindig ott vár a Végtelen! Igaz, ennek meghódításához nem kell se kalózhajó, se legénység. Szörnyei is mások, mint a Nyolcadik utas.

A Monstert nem legyõzni kell, hanem megismerni és megszeretni. Prímjei valóságos gyöngysor, igazgyöngyökbõl! A Monster a legnagyobb sporadikus egyszerû csoport. Van aki az elemi részek fizikájában vélte õt felfedezni. Rubik Ernõ Bûvös Kockája szintén egy csoport megtestesülése egy egyszerûnek látszó tárgyban. Vajon a Monsternek is van ilyen megtestesülése? Én a Bûvös Dodekaédert találtam fel 81-ben, sajnos egy évvel késõbb mint kellene, lám, nem hallgattam az isteni sugallatra ami már 80-ban jött! Ezen 12 csillagmintás ötszög van. A világban Supernova, Megaminx és Hungarian Dodecahedron néven jegyzik. Nem nehezebb kezelni, mint a Kockát, de ezen minták trillióit lehet kirakni, pl. az Abszolút Rend mellett az Abszolút Káoszt is! Fejlettebb formája a Dilidodi, amin két vagy három elem össze van nõve, így nem minden oldalt lehet forgatni, mert lehet hogy egy ilyen dupla vagy tripla elem épp keresztbe áll! Ennek helyrerakása minden eddigi képzeletet felülmúló tudást igényel, így méltán állíthatom hogy ez ma a logikai játékok királya!
A virtuális valóság nem más mint egy matematikai univerzum. A Mátrix maholnap valóság! Bizonybizony, elérkeztünk abba a korba, amelynek a matematika a lelke! Létezni se tudunk nélküle! Aki nem ért hozzá, az olyan mint az analfabéta a levéltárban. Ki van rekesztve a Világegyetembõl. Az öröklõdés titkai, a DNS szekvenciák szintén matematika. Klónozás lesz, ha a világ összes politikusa és papja összefog, akkor is. Az egyetlen választási szabadságunk csak az lesz, hogy szörnyeket akarunk, vagy értelmes mutánsokat. És dönteni csak az tud, akinek anyanyelve a matematika. Aki ebbõl ki van rekesztve, az rabszolga, és az is marad.
De ne csüggedjünk. Egy új világ van születõben. Hiszem hogy korunk erõszakkultuszát felváltja valami szebb, értelmesebb világ. A mai fiatalok zöme csak unalomból nézi az erõszakfilmeket és a pornót, egyszerûen nincs más, ezt kínálják nekik, ezt nyomatják minden nap. És õ szeretne lépést tartani, nem akar lemaradni a barátaitól. De már érlelõdik a szebb, új világ. Az ezotéria, a természet-gyógyászat új alternatívákat kínál. Aki megismerte a természet titkait, aki belelátott a Mindenség Lángoló Rajzolatába, az már erõszakra képtelen, az kerüli az ilyen filmeket, mert olyan csodákat ismert meg, amiket nem halványít el semmilyen durva erõszak. Belépett a Titkos Szentélybe, és többé semmi sem választja el attól, hogy egyesüljön szeretett Istenével, Urániával, aki az Univerzum megszemélyesítõje, ahogy Gaia a Földanya.