AHAMKÁRA, AZ ÉNSÉG PRIMGYÖNGYE

A Bhagavad-Gíta szerint nyolc õselem van: Föld, Víz, Levegõ, Tûz, Éter, Elme (Manasz), Értelem (Buddhi) és Külön Énség (Ahamkára). Ezt a nyolcadik elemet így is nevezik: Éncsináló, vagy Hamis Egó. A hindu felfogás szerint az énség elkülönülése csak illúzió, az énünk közénk és Isten közé áll. A Megvilágosodás akkor következik be, amikor az én felhõje eloszlik. Srí Rámana Mahárisi szerint a legfontosabb kérdés: Ki vagyok én? Állhatatos elmével kell kutatni, honnan ered ez az én. És akkor egyszer csak elolvad, eltûnik az én, és feltûnik mögötte az én-én. Ez a mi belsõ isteni énünk, az Önvaló.

A Kvadromatika szerint az énség benne van mindenben, az atomoktól a csillagokig. Nem más ez, mint az Énség Prímgyöngye, a Mindent Tükrözõ, Mindent Magábaölelõ Isteni Szeretet fókuszba gyûjtött ereje.
Az énség nem illúzió. Illúzió csak akkor jön létre, amikor az Ént korlátozottnak, behatároltnak gondoljuk, azonosítjuk annak látható formájával, a testtel. Valójában az Én a Mindenség határáig kiterjed, örökkévaló és elpusztíthatatlan. Amikor az ember ezt felismeri, az a megvilágosodás. Az Én a Tükör magja, fókusza. Õ rendezi egységes egésszé a külvilág tükörképeit. Amellett a tükrön keresztül kiléphet, kiáradhat a világba, teremtõerõvel bír. Valójában az Én formálja a világot a saját képére. Ezért az Én: Isten Tükre. Róla beszél Jézus, amikor ezt mondja: ÉN vagyok az Út, az Igazság és az Élet. Róla beszél Jehova, amikor kijelenti magát a Bibliában: Vagyok aki vagyok!

Jézus szavait félreértik, úgy gondolják hogy Jézus ezt önmagáról, egy tõlünk független és különálló személyrõl jelenti ki. Pedig õ a mindnyájunkban jelenlevõ Örök Isteni Énrõl beszél. Ez Isten Egyszülött Fiának igazi jelentése. Aki Istent keresi, ott keresse ahol van: Önmagában. Ahogyan a Holdra mutató ujj iránya megmutatja a Holdat, Ami Egyetlen, úgy mutat Isten irányába az az ujj, amellyel önmagamra bökök, és azt mondom: Én. Az Én: tükör. Mindenki önmagát látja benne. Ezért jelentése attól függ, kire alkalmazom, ki mondja. A Te: az Én tükrözõdése a külvilágban, a másságban. Ezért a Te igazi jelentése: Te is Én vagyok. Ezért minden teremtett és megnyilvánult lény belsõ lényegében egy és ugyanaz. Ez az önfeláldozás alapja. Mindegy hogy ki ér célba, én vagy te, mert egyek vagyunk. Aki ezt megérti, abban megszûnik minden versenyszellem, mert minden verseny lényege a Highlander-elv: Nem maradhat, csak egy! És az az egy csak a többi letaposása, elpusztítása árán juthat célba! Csak egy gyõztes van, mindenki más: vesztes. A versenyszellem veszteseket termel, legázolt, eltiport, megcsonkított és megnyomorított lények millióit. A médiák csak a gyõztest mutatják, csak õ tündököl a fényben. De árnyékában eltaposott szenvedõk milliói vacognak!

Az Én árnyéka az önzés, az egoizmus, amely abból a tévhitbõl fakad, hogy az Én mindössze az a szûk burok, a test, amely az Én lakhelye. Aki nem ismeri fel a lényegi összetartozását a többi lénnyel, az önzõ módon cselekszik, a mások kárára, és nem veszi észre hogy rablásával önmagát fosztja ki, hiszen az elpusztított élõvilág, az ózonlyuk és a technocivili többi rettenete mind az önzõ, egoista rablógazdálkodás büntetése! Mi magunk tettük ezt, elmúlt és jelenlegi életünkben! Könnyû azt mondani: nem is volt elõzõ élet! Könnyû magunkról lerázni a terhet és a felelõsséget azzal, hogy hát én nem is szennyezem a környezetet, ó, legfeljebb csak egy kis cigizéssel, na meg én is autóval pöfékelek át a városon, stb. Hazugság és öncsalás! Sokkal többet tehetünk, sokkal többet! Végsõ soron minden rajtunk múlik!

Ha nem vigyázunk, az Ahamkára, az Énség Prímgyöngye önzõ, gonosz, zsarnoki hatalommá válik, és egyre rémületesebb tettekbe hajszol bele. Elszakít a szeretteinktõl, ellenünk hangolja az egész világot, és az életünk nem lesz más, mint egy ádáz és gyûlölködõ harc a pénzért, pozícióért, állásért, autóért, a jobb falatokért. A végén eladjuk az öröklétet egy tál lencséért. Mindezt pedig: A Semmiért!

Nincs munka, melyet hiába végeznénk. Nincs szenvedés, melynek ne lenne célja és értelme. Aki önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül végzi munkáját, azt az egész Univerzum segíti ebben, annak minden körülménye megteremtõdik, a dolgok elrendezõdnek körülötte és benne, a segítõi megjönnek, és pénze is lesz, épp annyi amennyi kell, szeretni, becsülni és tisztelni fogják. Az ilyen ember abban különbözik a balektól, hogy következetesen és célirányosan végzi az Isten által rábízott munkát, nem ismer megalkuvást, és habozás nélkül feláldoz mindent ha kell. Önmagát is. De ez nem azt jelenti hogy ostoba módon odadob mindent, a családját, a barátait, és végül belerokkan. Ha így alakul az élete, akkor ez figyelmeztetés: valahol letért a jó útról, beengedte életébe a Gonoszt, a rontást. Talán csak hallgatott egy rossz tanácsra, vagy önzõ, elvakult módon csinált valamit. A TV-filmek tele vannak erõszakkal, gyilkossággal, széles skáláját kínálják a bûnözés minden formájának, csak arra nem adnak választ hogy hogyan éljük helyesen az életet. A gyerekeink ezen a kultúrmocskon nõnek fel. Az eredmény: Gyilkos gyerekek, öngyilkos gyerekek, fiatalkorú rablóhordák, egyre fiatalabb korban megkezdett nemi élet, az erkölcsi értékek teljes degradálódása. Valakik ezt szándékosan így akarták. Valakiknek ebbõl gazdag aratásuk van. Kábítószer, maffia, gyerekkereskedelem. Fegyverek, merényletek, leszámolások.
Itt tartunk. És elõre szólok: ez még csak a kezdet! Mégis azt mondom: Rajtunk múlik! Mi választunk! Sem Isten, sem ember nem kényszerít minket arra hogy ilyen filmeket nézzünk, hogy harci kutyákat tartsunk (és esetleg szemtanúi legyünk annak, hogyan tépik szét a hároméves gyermekünket csak azért mert botor fejjel a kutya jelenlétében mert enni). Senki nem kényszerít minket. Ezt a kását mi fõztük magunknak. Hát jó étvágyat hozzá, kedveseim!
Ki lehet szállni a játékból. Soha nem késõ elkezdeni.